Visszhanzó ?rület
Fényt tükröz? szoba. Liliom illata.
Kristálypohár. Ezer ég? gyertya.
Kietlen, csillogó, üres éjszaka;
A végtelen térben, lelakatolva.
Hallagtok, a csend is mozdulatlan,
Gondolatom szól csak; újra s újra…
Koccintok hát Vele, iszom sorsomat,
Édes, vagy keser?… kezd?d? elmebaj
Kizökkent a létem, elhagytam tegnapom,
Bezárult a világ, egymagam vagyok…
Kering?t jár velem, s kinevet Magányom.
Mert hívtam, magam távolról felajánltam.
Ha eljött, rettegve, remegve hátráltam,
S magam helyett mindig virággal kínáltam…
Ám egyszer elkapott, magával ragadott.
Szobám várt már: tükrök, gyertyák, s a Liliomok.
Magányom játszik: kegyetlen, ?rjít? játékot…
Furcsa zaj tör át megbénult agyamon,
Saját foglyomként riadtan hallgatom:
Léptek zaja! Újra… Ó, Irgalom!
Remény csillan: tán szabadulhatok?
Félelem ébred: hisz sosem tudhatom…
A halál jön értem? Valaki felkarol?
De ismét csak csend: én és a gondolatok.
Magányom csendben rajtam mosolyog…
Hányadszor játszom el ?rjít? játékod?!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:48 :: Adminguru
