Vers

Fenyves

Álmaimban már láttam ezt a tájat, mögöttem hagyva a várost nem látok csak fákat. Döcögős úton kígyózunk lassan, Damoklész kardjaként les ránk a hegyfal titokban. Elfordítom fejem, hogy ne lássam, de odaát szakadék hívogatja lábam! Ásító mélyben fák százai ágaskodva [… Tovább]

Vers

Utolsó pillanat

  Hallgatom a sivító csendet a fák közt, lassan köd telepszik a tájra. Vonagló, vézna alakok közelednek felém: halott lelkek táncolnak a széllel.   A múltra reszketve gondolok,  nem érzem, hogy voltam, hogy vagyok. Éltem és tettem: szerettek, szerettem, hittem [… Tovább]

Vers

Vallomás

  Ha majd egyszer elúszik hangod a messzeségbe, s már csak lelked itt hagyott árnyéka ölel, úgy marad majd Sorsomon érintésed nesztelen remegése, mint itt felejtett, rejtett égi jel.   Most még oly jó belesóhajtani az ébredésbe – még ha [… Tovább]

Vers

Még nem tudom….

…mi vitte ügyetlen kezem e papírra , mit tettekel?ttem annyian: talán ördögröhöghet bel?le, talán Istensír boldogan. …miféle ostobajáték, nem látó sorsomon vád.Habár sosem kért megváltó fényen,buján osztozik bennem az árny.Engem ember teremtett. Így lehetekjó és rossz. …zokogva zúzhat ekeresztet, ki [… Tovább]

Vers

Relikvia

Lopakodva oson el?re a sors Kegyetlen kacagása visszhangzik a ködben S míg mögötte csaholnak a dögök Veszettül egy hiéna röhög vérre éhesen Relikviák csillannak a kel? napon fényesen*   *   * Lassul a végtelen tágulása Vajúdik a múlt sz?zen Utódját királynak [… Tovább]