Ecsedi Éva : Relikvia

Lopakodva oson el?re a sors
Kegyetlen kacagása visszhangzik a ködben
S míg mögötte csaholnak a dögök
Veszettül egy hiéna röhög vérre éhesen
Relikviák csillannak a kel? napon fényesen
*   *   *
Lassul a végtelen tágulása
Vajúdik a múlt sz?zen
Utódját királynak szüli
Álmokba merült titkok lázadása
Elevenen kiszáradt kútba temeti

Menetelnek énekl? hadak
Csatába vonulva harcra kész
A kétarcú fenevad el?tt
Földig hajolva s áldva ?t
Minden tisztaság odavész

Forróság égeti b?rüket
Lángol bennük a hitetlenség
Elveszett az életöröm
A mindenek feletti függetlenség

Eltipornak hazugot, igazt’
Életüket veszik
A bitón egy hajnalon
Lelküket a nagyúr elé teszik
*   *   *
Új világ született
Tisztára mosott fehér gyolcsba burkolták
Reménysugarak mutatják az utat
Mégis hazugok a papok nevét nem áldják
Titkolják az igazságra mutató ujjat

Sosem változik semmi, minden a régi marad
Relikviák ?rzik a szorongó múltat

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."