Múltamba tartok
Már nem adhatok semmit neked,Se féltést, se szerelmet, se álmokat,Szavaid ?szintétlenné váltak, érzem,Csak a csend öleli körül nyakamat. Két szó és halkan távozom,Betölthetelen ürességgé vált a hiány,Hajóm indul messzi vizeket rovón,Billenti vastestét haragvó orkán. Én állok a korlátba kapaszkodva,Nézem az [… Tovább]
Az idő rabjai
Az id? rabjai, ha szabadulnakarcukba csap nyirkos hideg.Zsebükben szabadságfillérekcsörögnek, tudatukban még beléjük rögz?dött börtön életük pereg.Múltjuk halott sorsot temet,jelenük kopott filmtekercs,jöv?jük gyilkos kardként felettük lebeg,nyitott szemükben nem csillog emlékezet.Leadták mikor beléptek, leltárba vették,visszakapni nem fogják soha.*A vonat robog velük, messze.Id? [… Tovább]
Egy értéktelenné lett évfordulóra
Valaki, akivel egykor együtt “sodródtam”, felhívott, hogy emlékeztessen egy évfordulóra. Ezzel a verssel feleltem neki. Voltál a múltam s nem vagy jelenem,nincs már nyomod a hagyott jeleken,szakadt felh?vé foszlott szét régen,ragacsos mázas minden emlékem,csukott szememben a könny kiszáradt, besz?kült [… Tovább]