Már nem adhatok semmit neked,Se féltést, se szerelmet, se álmokat,Szavaid ?szintétlenné váltak, érzem,Csak a csend öleli körül nyakamat. Két szó és halkan távozom,Betölthetelen ürességgé vált a hiány,Hajóm indul messzi vizeket rovón,Billenti vastestét haragvó orkán. Én állok a korlátba kapaszkodva,Nézem az [… Tovább]
Valaki, akivel egykor együtt “sodródtam”, felhívott, hogy emlékeztessen egy évfordulóra. Ezzel a verssel feleltem neki. Voltál a múltam s nem vagy jelenem,nincs már nyomod a hagyott jeleken,szakadt felh?vé foszlott szét régen,ragacsos mázas minden emlékem,csukott szememben a könny kiszáradt, besz?kült [… Tovább]
