Ecsedi Éva : Az idő rabjai

Az id? rabjai, ha szabadulnak
arcukba csap nyirkos hideg.
Zsebükben szabadságfillérek
csörögnek, tudatukban még
beléjük rögz?dött börtön életük pereg.
Múltjuk halott sorsot temet,
jelenük kopott filmtekercs,
jöv?jük gyilkos kardként felettük lebeg,
nyitott szemükben nem csillog emlékezet.
Leadták mikor beléptek, leltárba vették,
visszakapni nem fogják soha.
*
A vonat robog velük, messze.
Id? rabjait szállítja zakatolva,
koszos kupéban sorban ülve,
nézik, hogy fut el mellettük
sötétbe borult szabadság vágyuk.
Mir?l álmodtak, múltjukat feledve –
nem találják, végleg elt?nt.

Mint a vonat, amit elnyel az alagút.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."