Ecsedi Éva : Múltamba tartok

Már nem adhatok semmit neked,
Se féltést, se szerelmet, se álmokat,
Szavaid ?szintétlenné váltak, érzem,
Csak a csend öleli körül nyakamat.

Két szó és halkan távozom,
Betölthetelen ürességgé vált a hiány,
Hajóm indul messzi vizeket rovón,
Billenti vastestét haragvó orkán.

Én állok a korlátba kapaszkodva,
Nézem az egyre távolodó partot,
Tudom, többé nem térek vissza,
T?nt jelenemb?l múltamba tartok.

2005. 03. 04.

Legutóbb szerkesztette - Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."