Mikor köd szitál, sóhaj úszik a fák közt, elszökött a nyár. Hűtlen kedvesét keresi egy eltévedt, kósza napsugár.
Fénytelen lények árnyéktalan évek forog pörög új éjfélt ütök „édengarázs” benne van a varázs Fénytelen lények árnyéktalan évek forog pörög új éjfélt ütök „édengarázs” benne van a varázs álmodok vegytiszta világot túlcsorduló könnyeimen keresztűl úsznak sötét gondolatszilánkok hová [… Tovább]
Es? szitált, szürke borús koradélután volt. A messzeségben villámok cikáztak lilán. A leveg?nek fémes szaga volt. Mintha rozsdás vasdarabok áztak volna. A talaj átható szaga volt ez. Érces földje párologtatta magából. Körös-körül amerre nézett csak puszta csupasz hegyeket látott. [… Tovább]
…ott, ahol a tenger-szem csillogva hullámzik, s madarak röppennek fel, fel az égig, …ott, ahol a hegyek havas csúcsaikkal a magasba törnek, …ott, ahol az alpesi réten az anemonák szirmai zenélnek, …ott, ahol a feny?k közt álmosan búvik a napsugár, [… Tovább]
rém-álomba sodró vándormadarakrepítenek fel-fel magasan kalitkába-zártosztályfehérre meszeltfalai közt élet-képekkiköpött hányadéka láthatatlan arcok torz gondolatok hidegridegideg bomlottáporodottháborodottbolondgúnyvigyorálomkórlátható harcokamorfba fagyott halott rosszindulatú a világkevés a jókevés a szókevés a nyíló virág rém-álmok közé szálló vadmadarakrepülök – látod? madár vagyok fekete varjak ivadéka [… Tovább]
Anyám csak varrt, dolgozott sokat,ültem a varrógép mellett, én a kisgyerekés kértem meséljen,s ?türelmesen mesélni kezdett nekem.*Mesélt a törpékr?l, óriásokról,a kismadárról, akinek nem volt cip?je.Mesélt a nebáncsvirágról, mesélt a szépkirálylányról, Tündérországról, s a fele királyságról.Mesélt arról, amikor még kislány volt [… Tovább]
pársor rendezett szavakkal megváltod a világot s lám l?n világ(ok)osság *csalókafény mi a horizonton derengTe vagy aki felkapcsolja az ezernyi fények lámpását*lélek(út)veszt? belefojt a holdsarlója kiélezetttág pupillád mögé hasít megvakítva feltámadását nappalodnak*bet?halmazolvasva értelmetlena tudás szikrája kialudtfejedben*puha-moha-ágymagasröpt? álomba ringatperemén tündér szunnyad [… Tovább]
hasadt hajnal fázós fényében rozsdamarta levelek sz?nyegeteríti a park útjait k?padok között kúszik a ködremegnek a bokrokkrizantémok sírnak – csendesen elengedlek [-] álmaimba néha mégvissza-visszatérsz…látom arcodhalvány alakod a ködbenhangod elfeledtem rég nem szólsz már nézel csöndbenfeléd nyújtom kezemnem fogod meg [… Tovább]
Csillagpor szitál Ezüst harmatot terít Erd?n és mez?n Reggeli napfény Mosolyával szárítja Az éj könnyeit
Nézz a múltba és meglátod milyen is volt, amikor még itt voltál velem s a boldogság életünk meghatározója volt. Milyen is volt, amikor az esti égen a millió csillagokat csodáltuk együtt. A holdban, egymáshoz bújva gyönyörködtünk, Csókjaink számolatlanúl záporoztak, szerelmünk, [… Tovább]
