Vedd fel magadra új ruhád, Te szürke eminenciás! Kesztyűs kezed nyújtsd felém, Türelmetlenül várlak én. Bár tudom, társam nem leszel, Életem nem veled osztom meg. De hívlak, néha jöjj hát el! Hűtlen kedvesed én legyek! Hallgasd velem a csend-zenét, Ölelj [… Tovább]
A zene halkan szólt, nehogy felébressze a másik szobában alvó anyát. A rádió éjféltájban régi operetteket és zenés darabokat mutatott be és ezt a kislány mindig nagyon várta. Derékig érő vöröses-szőke haját kibontotta és táncolt a félhomályban. Szerencséje volt, mert [… Tovább]
A kórházi ágyon ült, lógatta a lábait, és csodaszép égkék szemével maga elé nézett. Már voltak fájdalmai, az orvos neheztelt rá, mert egész nyáron utazgatott, ahelyett, hogy bejárt volna a kezelésekre. A falevelek lassan búcsút vettek életet adó fáiktól, és [… Tovább]
János és Ilonka már gyermekkoruktól ismerték egymást. Egy osztályba jártak az általánosban, így hosszú évek múltán a 40 éves osztálytalálkozón újra találkozhattak. János, mint a többiek, beszámolt életéről, házasságáról, gyermekeiről, és jólmenő vállalkozásáról. Ilonka elbűvölten nézte a férfit, akiről iskolás [… Tovább]
Azzal a szándékkal ült le asztalához, hogy örökre búcsút vesz a múlttól. Levélpapírt keresett, egy patronos töltőtollat, és elkezdett írni: Kedves Múltam! Már a megszólításon is elgondolkodtam, hiszen lehettél volna Szomorú -, esetleg Felejteni való -, talán valaha Reménnyel [… Tovább]
Ma minden ködbe veszett. Túlpörögtem. Ülök a fotelben, S legszívesebben fel se állnék. Lököm magam egyik helyről a másikra. Csak elindulni lesz nehéz – gondolom. Unottan, kedvetlenül felkapom a ruhát, a színekre most nem figyelek, majd kilépek a kapun. Végigveszem [… Tovább]
Itt vagyok. Párnámra hajtottam fejem, s aludni készülök. Bennem háború dúl. Tudom, kedvesem, a te lelked csupa szomorúság és kétség. Elfogadom, – mást mit is tehetnék – de megérteni nem tudom. Minden múltbéli percemet – amit nélküled éltem – olyan [… Tovább]
…mert én magamban hordozlak sejt szinten szeretlek veled álmodtam s ha a bánat pántja kötözi is szívem még ma is hangodra nyitottam ki szemem Pedig a nagy ágyon egyedül feküdtem magányos nem voltam mert ott voltál velem mélyen az ölembe [… Tovább]
Egy megbántott lélek áll a szakadék szélén. Kémleli a mélységet. Ugorjak? Ne ugorjak? – döntésképtelen. Körbenéz. Most, valahogy olyan jó lenne, ha valaki megkérdezné, hogy egyáltalán mi a bajom – gondolja magában. – De senki. Még a szél is elkerül, [… Tovább]
A szoba nyirkos és sötét. Tulajdonképpen ez az egy helyiség maga az egész lakás – szoba, konyha, nappali. Na jó, a fürdőszoba le van választva. Parányi. A belső udvar, melyből nyílik, szinte rátornyosul az ablakra. Nekik nem kell több. Boldogok, [… Tovább]
