Egyszer csak ott volt. El?tte soha nem lehetett látni, de az egyik ?szi délutáni naptól kezdve mindennap arra ténfergett. Kócos, ?szes, göndör haj, felül kopaszodó fej, fürkész? kis szemek, és valami alázatosság az egész megjelenésben, amib?l az ember nem tudja [… Tovább]
Csörgősipkában jönnek évek, árnyékon hizlalt napsorok… Mint neonfények éjszakában világít bennem valami, tört szófüzérbe mar a szájam s vélem a holdfényt hallani; préselt felhőből szüreteső hullik tátongó föld fölé, én, ködben mindig fényt kereső, csápjaim nyújtom ég felé. Kapaszkodom a [… Tovább]
Tudod van úgy, hogy egy-egy sötét, borús, őszi napon egyszerűen hiányzol nekem nagyon – nagyon … de csak egy búcsúzó falevél köszön be futtában bús emlékeddel az ablakon. Üres szobádban kósza árnyak járnak lassú táncot veled a fehér [… Tovább]
