Bonifert Ádám : Anyagi lét

Csörgősipkában jönnek évek, árnyékon hizlalt napsorok…

Mint neonfények éjszakában
világít bennem valami,
tört szófüzérbe mar a szájam
s vélem a holdfényt  hallani;
préselt  felhőből  szüreteső
hullik  tátongó  föld  fölé,
én,  ködben  mindig  fényt  kereső,
csápjaim  nyújtom  ég  felé.
Kapaszkodom a felhőrojtba,
lábam tapos a csillagokra,
világít titkon északi fény,
csillag jár utam két felén.

Csörgő sipkában jönnek évek,
árnyékon  hizlalt napsorok,
nyújtott  kezemmel  szelet  tépek
és  szélmalommal  harcolok,
repedt  sziklák  aljára  ülve
homokot  morzsol  két  kezem,
hol  megfeszítve,  hol  enyhülve
a  biztos  pontot  keresem.
Szemem  nyitom  a  mérhetőre,
hullámom  áll  a  felkelőre,
anyagot  érzek  látva-hallva,
a  föld  szélére  ráhajolva.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Adminguru
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.