Tik-tak elmélkedés. Elárvult napjaim szürke pora kora reggel mosolyt fakasztana, ha nem volnék oly álmos látni, hogy hullik a feledés végtelen kútjába minden szerencsétlen eltévelyedésem. Pedig mily fontos volt „akkor" mindenegyik apró csillogó szeme, s, hogy csikorgott fogam [… Tovább]
Egyszer, ha majd felszállok az Égbe – ha leteszem a rám ruházott, földi terheket -, akkora lesz boldogságom kertje, hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek Egyszer, ha majd ott lehetek végre, és fénykarommal minden lelket átölelhetek, bánatos szívetek közepébe [… Tovább]
Nekem nem voltak híres útjaim,a rakpart kopott köve sem jutott.Rangom harang az ártér ágain,hol sorsom mint konok homok futott. Bámulom a túloldali fákat,átdöfi dárdáit rajtuk az alkony.Vörös cipell?n átosonó bánat,arany ruháján ülök itt a parton. Enyhe szél libben, [… Tovább]
"……És nem tudtam magam elhatározni. Sokáig töprengtem, de nagy volt a fejemben és lelkemben a bizonytalanság. Az apja nem vállalta a gyereket, még beszélni sem volt hajlandó róla. Elzárkózott minden közeledést?l, amely a gyerekhez kapcsolódott. Magamra maradtam tehát, mert szüleim [… Tovább]
