Vers

Octavian Goga: Hazátlan

-fordítás- Hazátlan ember vagyok már csak,t?zcsepp mit a szell? hord,lánctól szabadult tévelyg? rab,a legszegényebb földlakó.Új törvényeknek nagy mágusa,csillagvakított szegény bolond,bolyongtam, hogy megmutathassamOrszágom mily meséket mond.   Kései könnycsepp vagyok azévezred könnyeib?l,álom vagyok, mely útrakél árvák kandallója fel?l.Utazgató, hangos dorgáláscsendes, szótlan [… Tovább]

Vers

A múló idő

Tik-tak elmélkedés. Elárvult napjaim szürke pora kora reggel mosolyt fakasztana, ha nem volnék oly álmos látni, hogy hullik a feledés végtelen kútjába minden  szerencsétlen eltévelyedésem.     Pedig mily fontos volt „akkor" mindenegyik apró csillogó szeme, s, hogy csikorgott fogam [… Tovább]

Vers

Egyszer…

  Egyszer, ha majd felszállok az Égbe – ha leteszem a rám ruházott, földi terheket -, akkora lesz boldogságom kertje, hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek   Egyszer, ha majd ott lehetek végre, és fénykarommal minden lelket átölelhetek, bánatos szívetek közepébe [… Tovább]

Vers

Az én Dunám…..

Nekem nem voltak híres útjaim,a rakpart kopott köve sem jutott.Rangom harang az ártér ágain,hol sorsom mint konok homok futott.   Bámulom a túloldali fákat,átdöfi dárdáit rajtuk az alkony.Vörös cipell?n átosonó bánat,arany ruháján ülök itt a parton.   Enyhe szél libben, [… Tovább]

Novella

Vallomás a bíróságon

"……És nem tudtam magam elhatározni. Sokáig töprengtem, de nagy volt a fejemben és lelkemben a bizonytalanság. Az apja nem vállalta a gyereket, még beszélni sem volt hajlandó róla. Elzárkózott minden közeledést?l, amely a gyerekhez kapcsolódott. Magamra maradtam tehát, mert szüleim [… Tovább]