Kováts Péter : A múló idő

Tik-tak elmélkedés.

Elárvult napjaim szürke pora

kora reggel mosolyt fakasztana,

ha nem volnék oly álmos látni,

hogy hullik a feledés végtelen kútjába

minden  szerencsétlen eltévelyedésem.

 

 

Pedig mily fontos volt „akkor"

mindenegyik apró csillogó szeme,

s, hogy csikorgott fogam alatt

a tehetetlenség keser? dühe.

 

 

Az id? bólogató kereke bekattan,

s meg nem áll csak gondolatnyit,

tik meg tak ?zi szakadatlan,

a mutatók forgó kallantyúit,

 

s bár nincs még oly mérték kívüle,

mi egyforma lenne ennyire

a nap a perc s az óra,

mégis ha ?t várod, úgy t?nik,

csigalassúsággal kattan.,

s a Vele megélt csodák alatt

féktelen ?rültként rohan.

 

 

És ha elt?n?dsz életed folyásán,

idézve elmúltat, dereng? jöv?t,

mily soknak látszik, mit megéltél,

s mily kevésnek mi hátra van.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:56 :: Adminguru
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.