Elárvult napjaim szürke pora
kora reggel mosolyt fakasztana,
ha nem volnék oly álmos látni,
hogy hullik a feledés végtelen kútjába
minden szerencsétlen eltévelyedésem.
Pedig mily fontos volt „akkor"
mindenegyik apró csillogó szeme,
s, hogy csikorgott fogam alatt
a tehetetlenség keser? dühe.
Az id? bólogató kereke bekattan,
s meg nem áll csak gondolatnyit,
tik meg tak ?zi szakadatlan,
a mutatók forgó kallantyúit,
s bár nincs még oly mérték kívüle,
mi egyforma lenne ennyire
a nap a perc s az óra,
mégis ha ?t várod, úgy t?nik,
csigalassúsággal kattan.,
s a Vele megélt csodák alatt
féktelen ?rültként rohan.
És ha elt?n?dsz életed folyásán,
idézve elmúltat, dereng? jöv?t,
mily soknak látszik, mit megéltél,
s mily kevésnek mi hátra van.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:47 :: Adminguru
