Kováts Péter Szerző
Vezetéknév
Kováts
Keresztnév
Péter
Ország
Hungary
9 hónap Nincs Komment

Mindig volt egy…

Mindig volt egy,
kivel kacérkodtam,
kinek néha haját húztam.

És volt egy, kiért
szívem először fogott lángot,
kinek a szomszéd kertjéből,
loptam gyönyörű virágot.

Mindig volt egy,
kiért órákig álltam,
az ablaka alatt esőben, sárban,

kiért sírtam fogcsikorgatva,
átkokat mormoltam szerelméért,
felmásztam volna a Himalájára
egyetlen őszinte csókjáért.

Mindig volt egy,
ki nevetve kikosarazott,
s volt ki sírva búcsúzott.

Mindig volt ki szeretett egem,
s olyan is, akit csak én szerettem.
Küzd’tünk egymásért külön világban,
vágyunk magányt szült a valóságban.

Mindig volt egy,
kiért érdemes volt élni,
a soros keserűségét elviselni.

És volt egy kinek megfogadtam,
vele maradok holtomiglan,
de mégis szépen búcsúzott,
a hibás nem csak én vagyok.

Mindig volt egy,
kiért imádkoztam,
s volt kiért a pokolra szálltam.

Volt ki színes álmokat adott.
Láttam a kék madár szárnyalását.
S volt ki annyi fájdalmat hozott,
hogy vágytam létem elmúlását.

Most van egy,
Ki hajdan elvarázsolt,
Ki mindig megbocsátott.

De tudom, hogy jön majd
egyszer egy éjszínű angyal,
ki átöleli elárvult lelkemet,
S a végtelen létbe átvezet.

S ha majd a hangom elakad,
És tollam is árván pihen
Mindig lesz, ki olvassa majd
A neten szétszórt álmaimat.

2 év 10 komment

Charles Aznavour emlékére hoztuk újra –

Ismét egy francia sanzon. Aznavour az egyik legkiválóbb alakja a francia sanzonnak.

(meghallgatom)

(YouTube video)

Piaf tanítványa. Egyik legszebb dalát igyekeztem magyarul megalkotni, nem volt könny?, hiszen egy egész élet történet mesélődik el ebben a dalban. Remélem sikerült elég hüségesen visszaadni az eredeti hangulatot és történetet.

Charles Aznavour                 Nyersforditás                         Kováts Péter

La bohème                                                                         Bohém élet

 

je vous parle d’un temps                  Egy olyan időről beszélek nektek               Amiről mesélek
que les moins de vingt ans                Melyet a 20 évesnél fiatalabbak                Azt nem ért heti meg
ne peuvent pas connaître                Nem ismerhetnek                                      Az ifjú s a kis gyermek
montmartre en ce temps-là              Akkoriban Montmartban                           Milyen volt akkor még
accrochait ses lilas                          Az orgonák                                                A Monmartr csodaszép
jusque sous nos fenêtres                 Egészen az ablakikg futottak fel                 s egy tündérszép lány
et si l’humble garni                          S szerényen árnyékot nyujtottak               A lila orgonák
qui nous servait de nid                     Menedéket                                                Lombjain át
ne payait pas de mine                      Semmit sem kérve érte.                           Énrám kacagva nézett
c’est là qu’on s’est connu                 Ott ismertük meg egymást                       Gyönyörű volt a kép
moi qui criait famine                        Én kiéhezve                                              Amit a vászonra

et toi qui posais nue                        Te mezítelenül                                           Álmodtam én

la bohème, la bohème                      A bohém, a bohém                                  Bohém évek, ifjú élet
ça voulait dire on est heureux           Ugy is mondhatnám boldogok voltunk      A szerelem nyíló virág
la bohème, la bohème                      A bohém, a bohém                                  ifjú évek, bohém élet
nous ne mangions qu’un jour sur deux   Csak egyszer ettünk naponként           Előttünk állt egy szép világ

dans les cafés voisins                      A szomszédos kávézóban                          Hittem híres leszel
nous étions quelques-uns                Olyanok voltunk mint aki                            Nagy színésznő leszel
qui attendions la gloire                   Dics?séget várnak                                        S te hittél énbennem
et bien que miséreux                      S mégis nyomorultak voltunk                      Álmodtunk jövőről
avec le ventre creux                       Éhes gyomorral bár                                    Sikerről, sok pénzről
nous ne cessions d’y croire              De mégis reménykedtünk                          S a kis toronyszobát
et quand quelque bistro                  S ha néhány bistró néhány kép                    llatod járta át
contre un bon repas chaud             fejében meleg étel és italt                           Bódító szép varázs
nous prenait une toile                     Fed?t adott nekünk                                    Ahogy álltál a fényben
nous récitions des vers                    Verseket mondtunk                                   Fáztunk és éheztünk
groupés autour du poêle                 A kályha körül ülve                                     De mégis boldog volt
en oubliant l’hiver                           A telet elfelejtve                                          Az életünk

la bohème, la bohème                     A bohém, a bohém                                    Ifjú élet, bohém évek
ça voulait dire tu es jolie            Úgy is mondhatnám, hogy szép vagy               A kék madár vállunkra szállt
la bohème, la bohème                    A bohém, a bohém                                     Bohém élet, ifjú évek
et nous avions tous du génie           S mindketten okosak voltunk                     Minden perc hord egy új csodát

souvent il m’arrivait                        Gyakran megtörténik velem                        Egy-két ecsetvonás
devant mon chevalet                      Ahogy                                                        Csípő lágy vonalán
de passer des nuits blanches           Fefér éjszakékon virrasztottam                  S a mell merész ívén

retouchant le dessin                       Hogy ujrafessem a képet                            A festmény máris kész
de la ligne d’un sein                        Egy mell vonalait                                         Cserébe lesz ebéd
du galbe d’une hanche                    Vagy a csíp? domborulatait                          Puha meleg kenyér.
et ce n’est qu’au matin                    S csak reggelre mikor már                         S az egész éjszakát
qu’on s’assayait enfin                       az ember végre megpróbál                       Együtt mulattuk át
devant un café-crème                     Egy habos kávé elött                                 Vágyak tüzében égve
epuisés mais ravis                           Kimerülve de mégis bízva                          Várt ránk a nagyvilág
fallait-il que l’on s’aime                    Elmondani, hogy szeretjük egymást           S csak nekünk nyíltak ki
et qu’on aime la vie                        S hogy jó élni                                             Az orgonák

la bohème, la bohème                    A bohém, a bohém,                                   Ifjú élet, bohém évek
ça voulait dire on a vingt ans       Ugy is mondhatnám, hogy húsz évesen         Egy egész élet várt még ránk
la bohème, la bohème                    A bohém, a bohém                                    Bohém élet, ifjú évek
et nous vivions de l’air du temps      Élvezzük az életet.                                    Miénk volt az egész világ

quand au hasard des jours              Ha véletlenül néha                                  Elmúlt sok hosszú év
je m’en vais faire un tour                Körbejárom                                            Ide eljövök még

a mon ancienne adresse                 A régi címeket                                        Hol szép volt az élet
je ne reconnais plus                      Nem ismerem már                                   Idegen ez a kép
ni les murs, ni les rues                   Sem a falakat, sem az utcákat                 Csillogó neonfény
qui ont vu ma jeunesse                  Melyek látták ifjúságomat                        Megtört a szép varázs
en haut d’un escalier                     Egy létra tetejér?l                                     A kis toronyszobát
je cherche l’atelier                       Keresem a m?helyt                                    Keresem én
dont plus rien ne subsiste              Melyb?l már semmi sem maradt               Hol álltál a fényben
dans son nouveau décor                Uj dekorációjával                                    Nyoma sincs mára már
montmartre semble triste              Montmarte szomorúnak t?nik                  És meghaltak
et les lilas sont morts                    És az orgonák meghaltak                         A lila orgonák.

la bohème, la bohème                   A bohám, a bohém                                  Ifjú élet, bohém évek
on était jeunes, on était fous        Fiatalok voltunk és bolondok                     Az ifjúság a múlté már

la bohème, la bohème                   A bohém, a bohém                                  Bohém élet, ifjú évek
ça ne veut plus rien dire du tout    S ez nem jelent semmit                            És mindez csak emlék csupán

7 év 3 komment

Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm).

A hit gyönyörű lángja nyújt reményt.
A szeretet meleg fénye átölel,
Várjuk az Úr ősi ígéretét.
Megváltásunkat a fia hozta el.

 

Az öröm lángja, üstökös fénye,
Lelkünk betlehemébe elvezet.
Ámuló szemmel nézünk az égre,
Örömmel gyújtunk adventi fényeket.

 

Álmodunk egy jobb, egy szebb világról,
Mit tanításával Jézus hirdetett,
De sokak álma csak álom marad.

 

Mint gyermek álma az angyalkákról,
Mit az ünnepet várva dédelgetett.
Nekik csak isten szeretete marad.

 

7 év 3 komment

Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét,
és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)

 

 

A harmadik gyertya, éledő lángja
Üzenetet küld, az egész világra.
A lélek legszebb tulajdonsága
A szeretet, mindenütt jelen van.

 

Megbújik, a simogató kézben.
Megcsillan, a gyermekek szemében.
Egy kedves szóban, lágy mozdulatban.
Ott van, a koldusnak nyújtott garasban.

 

Szeresd hát felebarátodat, mint
Tenmagad. A tanítás erre int.
Tanít arra, hogy minél többet adsz,

 

Az megsokszorozva úgy árad feléd,
Mint mikor a forrás tiszta vizét,
Életet tápláló eső áraszt.

7 év 4 komment

(zsidó nép – akinek megígérte,
hogy közülük származik a Messiás (remény))

A második gyertya

 

Aranylón lobban a reménység lángja.
Angyalok rebbennek, lelkeket mentenek.
Üstökös száguld, íme, az üzenet,
Valóra válik az emberek vágya.

 

Őrizd ezt a lángot, melege lelked
Járja át. Fénye mutassa az utat,
Ha vágyad bizonytalanságba dermed,
Mert ezernyi akadály fojtogat.

 

Sorsodnak kovácsa csak magad vagy.
Csoda az élet, ha hited el nem hagy.
Találd meg örömét saját létednek.

 

Minden fájdalom elmúlik egyszer,
Az öröm percére lelkedet készítsd fel.
Eljön a megváltás, higgy az újszülöttnek.

7 év 1 Komment

Az első gyertya

Ádám és Éva – mint akiknek elsőként
ígérte meg Isten a megváltást (hit).

 

 

Bátortalanul lobban most fel,

Az első gyertya kicsiny lángja.

Fénye lassan telik meg erővel,

Mintha még egy kicsit fázna.

 

Hinni kell egy szebb világban,

Ám kevés a hit, tégy is érte.

Hinni a Megváltó igazában,

És élni úgy, ahogy Ő kérte.

 

A gyermek csillogó szemében látok,

Egy megszülető szebb és jobb világot,

Ahogy csodálattal néz a lángba.

 

Benne tiszta még a hit, a szellem,

Hogy győzhet a jó a gonosz ellen,

Nem riasztja, az élet valósága.

 

 

 

 

 

 

7 év 5 komment

 

Miért búcsúzol úgy, ahogy

a Véresujjú hajnal búcsúzik,

a haldokló éjszakától, kibe

napvillám tőrét mártotta bele,

 

s döbbenten nézi, amint a reggel,

őt mossa el fényes tekintettel.

 

Pedig, hogy őriztem lángját

a szép alkotta vágynak, mely

pupillámon tükrözve lobbant

agyam rejtelmes zugában.

 

Üzent is szívnek, tüdőnek,

kéznek és a lábnak, millió sejtnek.

 

Az ocsmány anyag már dacol,

(Lelkem jobbik felével,)

némely sejtjeim mámor receptorai

szétpattantak, s nem újulnak megint,

feladták a létért folyó szüntelen akarást,

 

s elhullanak az idő megszabott,

szigorú törvénye szerint.

 

Itt jajong, búsong belül a lélek:

Ne hagyd elmenni,

ne hagyd elmenni, kérlek!

Szerelem nélkül üres kőszikla leszel!

Rideg kő semmi több! Félek,

ha csak a múltba temetkezel.

 

Pusztuló sejtek! Anyag csak semmi más.

Keresd tovább az álmot, a lelkeddel láss.

 

 

10 év 5 komment

A párbeszéd a bennünk él? Kedvessel, a távollév?vel érdekes gondolatokat hoz el?.
Ez a versem már szerepelt itt csak akkor a vége hiányzott, amit most évek multán hozzá sikerült tennem.

Én itt – te nem tudom,

tán alszol, vagy gondolkozol.

S most szólok, szólok neked,

és tisztán hallom a feleletet.

 

Szeretsz-e mondd,        

– Igen szerelmes vagyok.        

Kit szeretsz – ha nem titok               

– Téged ! Hát nem érzed ?!

De igen, – és mégis,

mégis kérdezem,

miért mondd ! Miért ?

– Nem tudom, csak úgy.

De mégis miért?

Hiszen a leveg?t

én is úgy veszem,

és én is úgy beszélek,

alszom, és eszem,

sírok, és nevetek mint más!

Te szólsz :

          – Nem! Másért szeretlek.

S én kérdezem – Mégis miért ?

Ismersz?

– Eléggé nem! Nem tudom.

– Csak látlak, érezlek.

De hátha ?rült vagyok,

s a gondolataim kegyetlenek.

– Most már nem számít,

– ilyennek szeretlek.

Nem számit?! Nem?

?t is szeretted, s a múlté már.

Azt hiszem te nem tudod,

nem érted, mi is a szerelem.

 

De te, nyugodtan szólsz.

– Az más. Az volt,

– Téged szeretlek most.

S most fordítasz, és visszakérdezel,

– És te kedvesem,  szeretsz-e engem ?

Igen. Azt hiszem.

– Azt hiszed ? És mégis miért?

Mert szeretsz szerelmesen.

– Ezért? Csak ezért?

– S ha nem szeretnélek?

Elfelejtenélek ,- azt hiszem.

– Elfelejtenéd ? Csak úgy egyszer?en ?

– Akkor ez nem igaz szerelem.

 

De igen!

Ma, holnap és holnapután,

mert, ha összegy?rt álmaim,

s a kétségbeesett vágy

téged sehol sem talál,

az enyészetté leszek már.

És nem tudhatod te sem,

hogy az amit érzel,

valóban szerelem.

       – De igen, én biztosan tudom,

          hogy nem felednélek,

          csak úgy egyszer?en.

 Nem! Kérlek, várj!

Most szép, most új, most érdekes,

mert más, mert ….

Most hiszed ez örök,

még nem volt baj semmi,

nem akartad próbára tenni.

És esküszöl, ez a szerelem?

        – Igen! Én ezt így hiszem.

         vagy gondolod csak úgy,

         neked adtam volna a testem?

Ó hát ezért?

De hisz én is adtam,

a testem – ahogy mondod,

vagy csak n? adhat ilyet?

Vagy csak áldozat volt

a szerelem oltárán, igen?

S te azt, amit én, nem érezted?

Nem együtt voltunk?

Nem együtt akartuk?

Csak te adtál nekem?

És erre már nincs válasz,

csak mély csend, ami körülvesz.

 

Én itt, – te valahol,

tán alszol, vagy gondolkozol.

Beszéltem hozzád,

s te bennem válaszoltál.

 

 

 

 

10 év 7 komment

Amikor felsír egy új élet,…..

 

Amikor felsír egy új élet, s élni tanul,

ki figyeli ilyenkor a Halált,

ki csontos kezével az órához nyúl,

s elindít egy új visszaszámolást.

Mert minden születés, halál is egyben.

Csak kérdés, hol, mikor s hogyan,

de hogy megtörténik, tudható biztosan.

10 év 11 komment

Elmúlt egy szerelem, hidd el, csak ennyi!

 

Ha harmat üli meg a szempilláidat, 

ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat. 

Ha döbbent fájdalom némítja ajkad, 

a szemed mondja el majd a vádakat.

 

Nem rajtad múlt, te mindent adtál. 

Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.

Oly álmokat sz?ttél könnyelm? lényébe, 

mely ott nem volt, kipergett bel?le.

 

? csak játszott egy színes játékot, 

percnyi varázslat, neki csak ennyi volt. 

S szaladt is tovább, s kacagva nézte, 

hogy lázasan vágytál az ölelésre.

 

Nem szól a harsona, nincs világ vége, 

háborgó lelkedet nyugtasd meg végre. 

Tanulj hát bel?le, nincs már mit tenni, 

elmúlt egy szerelem, hidd el, csak ennyi.

 

Kováts Péter Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.