Párbeszéd –

A párbeszéd a bennünk él? Kedvessel, a távollév?vel érdekes gondolatokat hoz el?.
Ez a versem már szerepelt itt csak akkor a vége hiányzott, amit most évek multán hozzá sikerült tennem.

Én itt – te nem tudom,

tán alszol, vagy gondolkozol.

S most szólok, szólok neked,

és tisztán hallom a feleletet.

 

Szeretsz-e mondd,        

Igen szerelmes vagyok.        

Kit szeretsz – ha nem titok               

Téged ! Hát nem érzed ?!

De igen, – és mégis,

mégis kérdezem,

miért mondd ! Miért ?

Nem tudom, csak úgy.

De mégis miért?

Hiszen a leveg?t

én is úgy veszem,

és én is úgy beszélek,

alszom, és eszem,

sírok, és nevetek mint más!

Te szólsz :

          – Nem! Másért szeretlek.

S én kérdezem – Mégis miért ?

Ismersz?

Eléggé nem! Nem tudom.

Csak látlak, érezlek.

De hátha ?rült vagyok,

s a gondolataim kegyetlenek.

Most már nem számít,

ilyennek szeretlek.

Nem számit?! Nem?

?t is szeretted, s a múlté már.

Azt hiszem te nem tudod,

nem érted, mi is a szerelem.

 

De te, nyugodtan szólsz.

Az más. Az volt,

Téged szeretlek most.

S most fordítasz, és visszakérdezel,

– És te kedvesem,  szeretsz-e engem ?

Igen. Azt hiszem.

Azt hiszed ? És mégis miért?

Mert szeretsz szerelmesen.

Ezért? Csak ezért?

S ha nem szeretnélek?

Elfelejtenélek ,- azt hiszem.

– Elfelejtenéd ? Csak úgy egyszer?en ?

– Akkor ez nem igaz szerelem.

 

De igen!

Ma, holnap és holnapután,

mert, ha összegy?rt álmaim,

s a kétségbeesett vágy

téged sehol sem talál,

az enyészetté leszek már.

És nem tudhatod te sem,

hogy az amit érzel,

valóban szerelem.

       – De igen, én biztosan tudom,

          hogy nem felednélek,

          csak úgy egyszer?en.

 Nem! Kérlek, várj!

Most szép, most új, most érdekes,

mert más, mert ….

Most hiszed ez örök,

még nem volt baj semmi,

nem akartad próbára tenni.

És esküszöl, ez a szerelem?

        – Igen! Én ezt így hiszem.

         vagy gondolod csak úgy,

         neked adtam volna a testem?

Ó hát ezért?

De hisz én is adtam,

a testem – ahogy mondod,

vagy csak n? adhat ilyet?

Vagy csak áldozat volt

a szerelem oltárán, igen?

S te azt, amit én, nem érezted?

Nem együtt voltunk?

Nem együtt akartuk?

Csak te adtál nekem?

És erre már nincs válasz,

csak mély csend, ami körülvesz.

 

Én itt, – te valahol,

tán alszol, vagy gondolkozol.

Beszéltem hozzád,

s te bennem válaszoltál.

 

 

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Kováts Péter 69 Articles
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.