Egyéb

Let?nt kor

Nem hagyom annyiban…feledhetetlen felfedhetetlened!Szívem fa, csont, feny?levéldobozkában ?rzöd mindenem?visszhangoznád habók ?rületem?rügy-ügyesen elhagytál, slussz?Elszállt a többi oda se, nekem ismaradt bel?led, ellenkez?leg:fogyaszthatóságod nem emészt;ha mégis megrágom bajod, jól,igen tudok rólad, egysmás fáj-e? Szomorúságod tölt meg engem szelídséggel, simogatással, féltésem szentté tehet [… Tovább]

Vers

IX. Ecloga

Radnóti Miklós emlékére (ő nyolc eclogát írt)     Pásztor   Nyájamat áldozom. Üszköket, kínokat él ma meg értem. Vétketek ellenem életek ezrein ért fel az égig. Álima bűnöket, áldozat átkokat oldani mégsem képes. A népemet elveri. Sárga a csillaga [… Tovább]

Vers

Temet?ben

    Gondosan ápolt sírhant alattélnek, kik eddig nem éltek.Nem félnek, nem remélnek.A lelkek temet?je egyforma.Nincs gazdag se szegény.Az Úr el?tt mindenki egyforma!      Csengettek. Egy újabb vetélt kér örök menedéket. A kripta fölött holló köröz.  A faluban harangoznak.     [… Tovább]

Vers

Homályban

Szobád homályos sarkábanülsz teljes magányban.A gyertya pislákoló fénye alatt száraz kezed  tördeled, ráncaival szoknyádról ?sz hajszálaidat szeded. Múlik az id? feletted.

Vers

Az Utolsó

Az utolsó gyermek, ki bajnak jött a világra, most meghalt. Anyján kívül senki nem  sírt utána. Elszálló lelke útjából, a hangya sem tért ki. A holt, sápadt feje felett glóriaként gyertya világított.  

Vers

Színesztétika

    laminált Nap alatt a m?füvön törökülésben szinesztéziára hajlamos, szintetikus meg- testesülések, a holdkór udvarába pörgetett méz  a libidó, mint kifejtett bels? szervek, hüvely a borda s a szív a máj is csak borsó,   gurulnak szerteszét ezen gejl [… Tovább]

Vers

Varázstükör

(Borotválkozás közben)     Már megint követsz. Arcomra formál tükrömön a fény és az árnyék. összetörtebb vagy a megszokottnál, mintha csak a jövőmbe látnék.   S beléd. Jobban, mint magamba, hisz a múltban hányszor szemrevettelek. Ma már inkább te nézel [… Tovább]

Vers

Sértetlen lélekkel

Ködös lábnyomokkal ragyog ma a nap, kitárt ablakaim háromfelé néznek, zsúfolódnak, nőnek, rejőznek a képek, érzem mi tegnap volt, holnappá szalad,   de én nem távozom, adok rád reményt, értetlen lélekkel táncolok a léken, s az emlék ovális ezüstkeretében égetem [… Tovább]

Vers

téltündér

  Köd apának fagy anyának szikár lánya, itt vagyok. Dús illatát illó nyárnak mind elveszem, nem hagyok.   Ha rám nézel, könnyed hullik, fosztott világ nem virul. Igazat szólj, álmod múlik, hazugságod elpirul.   Jöv?det megolvashatod fagyott fák csont-vázain Mit [… Tovább]

Humor

A három levél

Úgy látom annak is volt hatása, és ezért lettél ekkora marha.*     Első levél   Címzett: Nagy Jenő   Feladó: Nagyné Kiss Róza   Kedves Jenő, szerető férjem. Szerencsésen megszületett a kisfiad, Jenőke. Annyira boldog vagyok, mint még soha. Sajnos [… Tovább]

Vers

Helyzetjelentés a tükörb?l

  Sötéten d?ltek rád a falak, amikor megengedted, hogy a gyengeség luxusa obszcén sorokat firkáljon papírvékonnyá használódott lelkeden.   Múltnélküli ember vagy. Csak a hegek rovásírása sejtet valamit, de kihaltak már a lélek-archeológusok, úgyhogy-biztonságban vagy.        

Vers

Nem tudjuk

… lehet sok ésszel is bután gondolkodni…*   Nem tudjuk, hogy mikor kell feladni, megállni, vagy tovább haladni, földbe bújt gyökerek szárát keresve hulló lombokban múlt időt lesve, elhinni, amit megidéz a tegnap, elfáradt szirmot, amit a szél felkap, csillagfény [… Tovább]

Vers

Mozdulatlan és mozdulnék

    Mozdulatlan   Míg tart az út, Lépteim egyedül tapossák. Kérdeném Ki vagy nagy magány? Harsány nevetést érzek, Elhaló sápadtságban, Zord vicsorgás közepette. Ha térde kopik az útnak, Por-fújta órán, pillanatban, Felüvölt vad arcjáték, Pattan ér, vér, szét, Halk, [… Tovább]

Vers

KAPCSOLAT

                                                               vendégem voltál ülve a lét peremén talpig reményben    

Novella

Farácsony

    Csodálatos éjszaka volt az akkori, amire már alig-alig emlékeznének, ha a vaskos, repedezett törzs? öregek nem adták volna ágról-ágra, t?levélr?l-t?levélre annak a napnak a történetét, amely megváltoztatta a szunnyadó reményt, a pattogó fájdalmat, a letört és kivágott bizalmat [… Tovább]

Elbeszélés

Musztafa – 4.

*     Már kora este volt, amikor asztalhoz ült az egész család. Fatime gondoskodott egy kis „hazai ízről” is, mert Musztafa kedvéért kuszkuszt is készített, ami egy ősi arab étel. A vacsora végeztével laza beszélgetés kezdődött. Musztafa egy kicsit [… Tovább]

Vers

Léleknyomok

Lelked fehér volt, mint a hó,    így születtél.  Gyermekkorodban   lélek szárnyain repültél,  ifjú éveidben fellegek  között sokszor eltévedtél.   Kés?bb egy napon,     azt vetted észre,   nincsenek szárnyaid,           megöregedtél.

Vers

Végül is

(E. Nolde – akvarell)   Végül is   Ha ki megnyílik, ne kérdd, mér’ teszi, fordulj felé, simítsd meg fejét, szóljon, meghallgatod – jól teszi. Most anyja vagy annyi bántalomnak, legyél bár férfi, n?, aki mindezt hallja; mert ahogy hullnak [… Tovább]

Vers

éjféli színpad

    most itt állok ingben s a nyakkend? szorít nem én kötöttem b?rcip?mben egykedv?en izzadok lélekfarkasom vonyít hagyom már nem firtatom miért felállok a tömeg néz (két ember s egy üveg az asztalon) szemeikben könny dereng ezen a füstködös [… Tovább]

Vers

Kérlelő

    Gondolj a fűre, fákra, nem egyre, tízre, százra, gondolj a végtelenben megbúvó milliárdra.   Gondolj bokrok tövére, gondold, hogy zöld a vére, vagy gondolj egy kökényszem dércsípett jó ízére.   Ne életre, halálra, gondolj akármi másra, gondold, hogy [… Tovább]

Vers

Búcsú el?tt

Csíp?s hajnalok és korán süpped? estékkint rekednek s lassan odafagynakajtód elé, s mi szomorkásan már vissza-számolunk… az együttlét percei rohannak.Nézz rám, kedves, hagyd a mulandót,itt a mában jöjj közelebb felém,hagyd, hogy ujjaimmal érintsem mosolyod,míg arcodon felragyog a holdfény.   — [… Tovább]