Vers

Mennyire

Szotyory László szitanyomata Lefut ez az id?, hagyjuk, ha nem hagyjuk – gyorsabb lesz úgy, ahogy belékapaszkodunk.   Se kis nefelejcsünk, se szárnyas id?nk nincs, csupán a döbbenet: mennyire nem leszünk.   Anyámnak hajából korpa-kisöpörve, apám szakállából gyulladt sz?r kiszedve. [… Tovább]

Vers

Eszencia

      Magány, leprás cimborám! Add a dekket,hadd lássam, mit játszunk ma ketten:– udvarol a hold, parázsló brikettenjárjuk el a bolond táncot, ?rülök neked,józanságom koptatott ülepén melengeted kezed. Most jó? az utolsó slukk miel?tt mennél,úgysem lesz jobb már magammal ennél. [… Tovább]

Vers

A fal

“Az igazság odaát van”,de mi ideát vagyunka magunk igazságával.Le kell élni az életet,hogy ki-ki megtudja – vagy sem -,mitől áthatolhatatlan a fal?

Vers

Tatamm

      Jó veled a csend, amikor a mellkasodra simul fülem, nem szól végre a tévé, csak a tatamm-tatamm. Innen csak a köldöködet látom és az alsógatyádat, (egy hölgy ne alsógatyázzon, van erre sokkal finomabb kifejezés) nyuzga talpad asztalon [… Tovább]

Vers

Ma

2011. január 11. (14.) Ma tavaszi eső hullt: remény szele lengette a fákat, tudtam, új tavasz gyúl’ hol semmi sem fájhat.   Ma szelíd mosolyod ölelt: selymesen cirógattad hajam, éreztem e különleges közelt hallgattad kimondatlan szavam.   Ma téli napsugár [… Tovább]

Elbeszélés

Elvarázsolt diáklány

*                                                      Az én Fanni unokám úgy szenvedett a rászakadt tanulni valótól, hogy majd belegebedt. Már napok óta magolt, mint egy kisiskolás, de még bizonytalanul érezte magát. Fejét gondosan védte minden mozdulattól, hogy a reggel készült frizura [… Tovább]

Novella

Testvérek 2.rész

*       Már a kórház főbejáratánál állt. Kettesével szelte a magas lépcsőfokokat. Az információs útbaigazítását csak fél füllel hallotta, de értett minden szót. Izgatottan haladt a megadott irányba. Beszállt a liftbe. Csak homályosan látta az arcokat. Húga iránti [… Tovább]

Vers

Kételyek

Átdolgozott “kiadás” Szegényes batyummal a vállamon, amelyben jóval több a bűn és a vétek, mint amennyit valójában érek, úszom a lelkek óceánján. Hit-sóvár remények váltak szárnyaimmá. Súlytalanul repülök, noha emlékek húzzák szárnyaimat visszafelé, az innenső partra. Innen, a kétkedő magasból, [… Tovább]

Egyéb

A hiányról

Hogy ne fájjon annyira… *   “Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz [… Tovább]

Hírek

MEGHÍVÓ!

Szentgyörgyi Erika fest?m?vész kiállítását Szabó Aida versei köszöntik!     A fest?n? és a költ?n? ismeretségének közös gyökere a tánc, és egy vers. A tánc, ami bár mozgás nélkül elképzelhetetlen, de ha valaki úgy megfesti, és úgy versbe írja, ahogy [… Tovább]

Vers

Tunéziai tavasz

E sorokat azokra az ismeretlenekre gondolva vetettem papírra, kikkel Tunéziában mosolyt váltottunk. Az utcai árus, az illatkeresked?, a portás, a pincér, a szobalány, az autó vezet?je, a nagyszer? muzsikusok és még sokan, ki tudja mi lehet velük ezekben a vészterhes [… Tovább]

Elbeszélés

Bálám, a ferencesek szamara

Nem rég volt a rend itthon nyolczáz éves.   – H-i-i-á-á-ba! – ordított halk, lemondó szomorúsággal a hangjában Sanyi, a férfi ereje teljében lévő szamárcsődör Jászapáti egyik híres fogadójának az udvarán, majd tüsszentéshez hasonló hangok kíséretében megvetően kiköpött. Ezt a [… Tovább]

Vers

Virrasztóének egy szeret?ért

Vastag sz?ke fonatodba hiába melegedett a Nap, arcot sötét grimaszán fáradt mosolyod hallgatag.   Sikoltva csattan a parancs, ?si fészkedbe bomlott a csend. Árva szeret?d hiába vár, ágyad körül félelem kereng.   Gyertyát gyújtott a szótlanság, harangba öntött nyár maradtál. [… Tovább]

Humor

A betegközvetítő

*     A magas, sovány férfi már sokadik órája várakozott a gyéren megvilágított folyosón. Hol a cipője orrát, hol a lassan vánszorgó óramutatót bámulta egykedvűen. A mellette ülő tömzsi kopasz türelmetlenül krihácsolt, majd odaszólt a fülke előtt álló portásnak. [… Tovább]

Egyéb

A reménysugár csodája — 663. —

Kísérletük egyedüli eredménye az lehetett, hogy a remény el nem fogyott.*   Bukaresti fényképész tanítványok maroknyi és lelkes csoportja próbálkozott meg egykoron reménysugarakat felhasználni fényforrásként —, amikor a legnagyobb áramszünetek voltak Ceausescu aranykorának vélt Romániájában.  Kísérletük egyedüli eredménye az lehetett, [… Tovább]

Egyéb

Szia, let?nt kor

Nem hagyom annyiban…feledhetetlen felfedhetetlened!Szívem fa, csont, feny?levéldobozkában ?rzöd mindenem?visszhangoznád habók ?rületem?rügy-ügyesen elhagytál, slussz?Elszállt a többi oda se, nekem ismaradt bel?led, ellenkez?leg:fogyaszthatóságod nem emészt;ha mégis megrágom bajod, jól,igen tudok rólad, egysmás fáj-e?Szomorúságod tölt meg engemszelídséggel, simogatással,féltésem szentté tehet menten,ha megérzem szerelmemet, [… Tovább]

Vers

Az ihlet

Ilyen…legalább is szerintem. Ihlet az, melyben a szíved kitárod, Látod a kínokat, végtelen szépet, Hallod a bút, amit zeng a gitárod, Érzed, a vágy dala kebleden éget.   Ihlet az, melyben egy isteni múzsa Csókjain ébred fel benned a lélek, [… Tovább]

Vers

Borotválatlan pofával

* A villogó /régi képcsöves/ tizenkilenc colból rám ugatott regnáló királyunk, magabiztosan, a mindentudók bölcsességét osztogatva, én meg csak bámultam ki borotválatlan pofámból, hisz egy nyelvet beszélünk. Akkor miért nem értem?   Csak ültem, fizetetlen számláim szorongattam, s hallgattam, mint [… Tovább]

Vers

az utolsó tangó

ziháló mellkasban ritmus remeg ritkul a szívdobbanás megriadt csend csitul néha fáj néha szúr … mi ez a lárma… mi ez a furcsa mellékzörej szólít a hang … már nem idegen andante…!lépésben…? megkéstél… inted le és hív még a különös [… Tovább]