Csillag Endre : Az ihlet

Ilyen…legalább is szerintem.

Ihlet az, melyben a szíved kitárod,

Látod a kínokat, végtelen szépet,

Hallod a bút, amit zeng a gitárod,

Érzed, a vágy dala kebleden éget.

 

Ihlet az, melyben egy isteni múzsa

Csókjain ébred fel benned a lélek,

Emberi gőgödet, szétveri, zúzza,

Tolladon könnyeden csordul az ének.

 

Ihlet az, melyben a kedvesed hangja

Múlt ugyan, mégis te hallani véled,

Fénytelen két szemed szárazon hagyja,

Fáj nagyon s könnytelen szenved a lélek.

 

Ihlet az, melyben a bánatok kútja

Áradoz, s ekkor sem gyúlnak a fények,

Álmaid átkozod, többre nem futja,

Hétszer oly fényesen izzik a lélek.

 

Ihlet az, melyben egy mámoros nóta

Lükteti: számodra vége az éjnek,

Újra lesz szép napod, víg dalod, móka,

Hajnali húrokon zendül a lélek.

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 140 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.