Vers

Átmenet – ?szi párhuzam

    Falevél valónkká zsugorodva, amikor újra itt az ?sz, örömöt, ha rövid nappal hozna, este már hosszan elid?z. Együtt libbennünk könnyeden, emlékek és jelen való között, amíg vitorlánk az ismeretlen határának nem ütközött. E köztes közegben, semmi gond. Színeinket [… Tovább]

Novella

A szeretet képessége

*     A kislány, aki ott állt a hatalmas kertben a kerítés mellett, sovány, vékony kis teremtés, rettegve nézett az apjára, aki most készült megverni. Ötéves körüli, gyenge, beteges kis lény. Tudta, érezte, hogy meg is teszi, de előbb [… Tovább]

Vers

Apámról

Apámról nem tudtam, mikor szeret, – féltestvérét a fiának -, vérszerinti kölykét, mert az voltam én bátyám és húgom közt; A középső gyerek.   Pedig szeretett.   Visszafojtotta érzelmeit, ne is lássam, mintha szégyellné, hogy elgyengül. Sorba vett minket, mint [… Tovább]

Vers

Hervadás

       …és, ha szám?zött lépések kötnek utcahosszra, ha bogozódnak, botladoznak, majd a lámpafényben sárgán fogynak… ahogy belém szöv?dtem, mint merev egymagam, most ennyire látszom, mint f?tött mécses kehely, mint köd; az illatos virágokon…      

Elbeszélés

Ádám és Éva

Szinte hihetetlen, de igaz!   A Dóczy Református Leánynevelő Intézetben éppen kicsengettek azzal a tekintélyes nagyságú, akár kolompnak is beillő csengővel, amit az egykoron leégett debreceni református Nagytemplom leesett és tönkrement harangja anyagából önttettek. Ádám sokat látott, négy-ötéves szeme kerekre [… Tovább]

Humor

A költségvetés

Kis magyar közbeszéd, 2011. *        A valami, ami az elkövetkező szűk három órában betölti majd a teret, s amit az emberek általában Kovács Janiként emlegetnek, most ott kucorog az asztalfő mögé helyezett széken. Bár születésétől fogva nem [… Tovább]

Vers

Tavaszbűvölő

(Neked, hogy ne fázz!) Ma rigókat láttam – csiviteltek párban, örömködtek, s én néztem: mi is az oka? Kertünkben a fákon rügy sincs még, de páran ott röpködtek mégis ők, vígan dalolva. Hideg van, de érzem, süt a nap a [… Tovább]

Vers

Személyes

    Kezdem a napsütéssel. Arany rojtok a fűvel teli dombok, a világosságot, ha sírás után hozza, színes szalaggal átköti nekem. Mégsem gejl, a természet ilyet aligha, lélegző és egy finomabb tapasztalás. Ha ilyet az emberen próbálok, éjszaka lesz, marad [… Tovább]