hit építette eltaposnak – reccsenek burok vesz körül nem csak a bicskám gerincem törik beléd igaztalanság
haiku formák füzérben még ringat a víz felettünk id? repül csend zár ki mindent * szeretni vágylak kebleid hullámain élni-alélni * sors evez velünk minden sietség repeszt tótükör valón * szökni ne hagyd el pillanatok öröme éltet? er? [… Tovább]
versel?zmény: Csillag Tamás – Pupillámban fehér olvad kékkel – http://7torony.hu/content.php?c=38398 Nem nyom latba bizonyosság, súlytalan a szegények szava, embertömegek nyomora fogság, nem náluk az élet aranya. Mindenható jó szándékát kérve, mind?nk el?tt kinccsel felér, kényszeres napok estéit megélve, ha [… Tovább]
Magaddal hordod – hordom szakadatlan, mint sorskeresztet, gyász bús világát, akár az ?sök szellemiségét kutatod magadban, vagy egy barát után a temet?t járnád. Lehetnek hideg-ridegek a tények, adathalmaz csupán: hol-mikor-miért, de nem felejted, ha úgyhozza az élet, poharad emelni, [… Tovább]
ââ?¬Å¾A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnapââ?¬Â József Attila: Anyám cím? verse nyomán Férfiszabó volt… – amíg bírta s nem jött sok tünet – „Látom, megáll a vasalóval.” sorsát az élet írta nem kérve engedélyt, elvesz vagy [… Tovább]
Gyönyör? lány volt, most földön hever. Mindig fényl? szemei, homályt fürkésznek ijedten, kezei merev akarással kapaszkodnak kérd?jelek görbül? sarlójába. – Miért én? Miért így? Miért…? Arca fájdalomtól torz, mozdulni sem tud a tehetetlen harag, a sors, mások lábával tapos utat [… Tovább]
Falevél valónkká zsugorodva, amikor újra itt az ?sz, örömöt, ha rövid nappal hozna, este már hosszan elid?z. Együtt libbennünk könnyeden, emlékek és jelen való között, amíg vitorlánk az ismeretlen határának nem ütközött. E köztes közegben, semmi gond. Színeinket [… Tovább]
Kelletlenül vettem tudomásul, hogy a már megszokott viszonylagos helyváltoztatási gyorsaságot és a függetlenség kényelmét adó gépkocsit, m?szaki hiba miatt, nélkülözni vagyok kénytelen. Próbáltam, mint legutóbb is, kalandként felfogni a tömegközlekedés adta lehet?ségeket. Akkor hó és fagy volt, [… Tovább]
Az idealizált kép, megfakult csillogása. Minden mulandó, mi az élet színpadán felt?nni látszik, egy csillogó csoportkép vagy majd, a negyvennapos magány lepereg, mint az arany, csak por… fakul a mosoly ragyogása és harminc ezüst nyoma éget, akár magam, te [… Tovább]
Dóra lányommal alkottuk, a hóviharról… Tél van, szél van, füstfelh? tekereg az égen, meleggel osont ki sok komor kéményen. Szél úrfi füstbajszát vidáman pödörte, de jégcsapba akadt s darabokra törte. Közelében minden megremeg, magával sodor hópelyheket. Városból kiszökve felfedez? [… Tovább]
