Cseri János : WB-(tragédia után)

Gyönyör? lány volt,

most földön hever.

Mindig fényl? szemei,

homályt fürkésznek ijedten, kezei

merev akarással kapaszkodnak

kérd?jelek görbül? sarlójába.

– Miért én? Miért így? Miért…?

Arca fájdalomtól torz,

mozdulni sem tud

a tehetetlen harag, a sors,

mások lábával tapos

utat az ösztön,

– a vaskalapos -.

Maradi, kemény er?,

hisz folyvást harcban állunk,

de csak tömeget és id?t tágítva látni,

kin gázolt át, állat élni-akarásunk.

Van akinek zsebe dagad,

míg gyermektüd?ben

a leveg? bennszakad

és a város, bürokráciába fagyva

hagyta, hogy haszon

reménye öljön három embert,

egy alig megkezdett élet-tavaszon.

(Részvéttel 2011. január 24.)

Legutóbb szerkesztette - Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.