Csillag Endre : Genesis

Nyomtatás

Midőn a Szent Szobrász figurám faragta,

Fukar kezekkel mért, s száraz volt agyagja.

Frisset nem szállított Lucifer, a sánta,

S így az Úr vésőjét a fejéhez vágta.

Vézna alakot gyúrt a saját képére,

Hosszasan sóhajtott, s otthagyott végtére.

Az is tiszta csoda, hogy köztetek élek,

Keblemet feszíti irdatlan nagy lélek.

Micsoda pazarlás: ily testben nagy lélek,

Kiszakad belőlem, néha attól félek.

Kopik is, szakad is. S helyette? Nocsak!?

Fejlődik, dagadoz joviális pocak.

Pipaszár lábakon, mint afféle gólya,

Ki hosszú lábakkal az útjait rója.

Néha fel-felröppen, szárnyal a magasban,

Pegazusára már nem könnyedén pattan.

Mi vezetett erre a nagy ellentmondásra?

Nem más, mint az Úr hosszas sóhajtása.

Így lehelte belém azt a nagy-nagy lelket,

Amelyből morzsákat írásimban leltek.