Csillag Endre : Genesis

“Vézna alakot gyúrt a saját képére,”

 

Midőn a Szent Szobrász figurám faragta,

Fukar kezekkel mért, s száraz volt agyagja.

Frisset nem szállított Lucifer, a sánta,

S így az Úr vésőjét a fejéhez vágta.

 

Vézna alakot gyúrt a saját képére,

Hosszasan sóhajtott, s otthagyott végtére.

Az is tiszta csoda, hogy köztetek élek,

Keblemet feszíti irdatlan nagy lélek.

 

Micsoda pazarlás: ily testben nagy lélek,

Kiszakad belőlem, néha attól félek.

Kopik is, szakad is. S helyette? Nocsak!?

Fejlődik, dagadoz joviális pocak.

 

Pipaszár lábakon, mint afféle gólya,

Ki hosszú lábakkal az útjait rója.

Néha fel-felröppen, szárnyal a magasban,

Pegazusára már nem könnyedén pattan.

 

Mi vezetett erre a nagy ellentmondásra?

Nem más, mint az Úr hosszas sóhajtása.

Így lehelte belém azt a nagy-nagy lelket,

Amelyből morzsákat írásimban leltek.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.01. @ 19:05 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 161 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.