Egyéb

Végülis

leültem ma vitázni magammal,elmélyedtünk, szólt a gyermek,s csak örül, hogy érezhetett,rámordult a férfi, ki sosemkényeskedett, csak fújta a lélek-füstöt, és itta a bánat borát, közbeszólakkor bennem az asszony, ímrímtelenül is ez az otthonod,tudja mán ekkor az író, belül végülis az [… Tovább]

Esszé

Az id?

     Az id?nek mindent egybevéve, mindösszesen egyetlen haszna van: múlásának köszönhet?en, az ember képes és hajlandó lesz általa eljutni annak belátásához, hogy az életben csupán két értelmes és hasznos elfoglaltság van, a meditáció és az olvasás. A józan és [… Tovább]

Vers

Mi ez a h?tlenség?

  Én, aki úgy véltem ifjan: öreg a vágy már bennem – husángból akár nagy fává, évgy?r?k n?nek bennem; és aki úgy véltem egykor, magam köré terebély – nincs meg a centrum – elmozdult, más lett fölöttem az ég. Nézem [… Tovább]

Vers

Hódara hull

Hódara hull, noha Napba vakul szeme – szinte – a télnek. Csillan a fény, miriádnyi pihén pici csillagok égnek. Szél viszi-hordja, de sárba tiporva – bevégzik a sorsuk – Gyilkosuk épp, ami szülte rövidke, csodás ragyogásuk.

Egyéb

Haza

Szerettem volna letörölni a könnyeket az arcáról, rám nézett és én rámosolyogtam…     – Köszönöm, hogy kikísértél. Talán fel kellene tenni a csomagokat… bár, nem tudom majd levenni. Hátha kijön elém apósod és majd csak lesz valaki, aki segít. [… Tovább]

Tanulmány

Jártam egy fordított világban IV. rész

Marax örömére (és nemcsak), végre megérkeztünk… Kezd?dhet a mese a fordított világról   Fordított közlekedési kultúra     Aotearoa-Új-Zéland. Egy ország a földtekén, ahonnan minden út hazafele vezet, hiszen bárhova távoznánk onnan, közelebb kerülünk Brassóhoz. Új-Zélandnál távolabbi pont csak a [… Tovább]

Vers

Kétely

amelynek delirálásig táncoltunk éppen jókor a füstben ködben az ókor feldereng valami cél amit a szél hoz ma forró homokon a leveg? áll s mint a függöny a láthatár lezárva gyulladt szemünk el?l lombhullatók közé a  pálmák rovátkolt  törzsei alól [… Tovább]

Vers

Érzés

      Tekintetemre nádast húzott,a mérges homlokránc és a szemfed? sörte,barna volt a prizma dombja,most kék alkony a híg tükör gömbje. Most mennék, harcos szelek viharszívét darabolni,most mernék,hatalmam fölött diadalmaskodni.   Írták e percet rendez? kezeim,itatott tinta-csuha vesz magára [… Tovább]

Vers

Szavak egy elfáradt baráthoz

Ó Te ostoba drága emberszemedben ott lapul az ?szarany mézes barnuló dióvalegy pillantássalmindent megel?zeltöröl múltathazudott jelenttükrében látoma véges végtelent kis hitedet csak kuporgatodsz?kre sz?röd fényedetpalástod szürke álcaremélem magadra találsz ma– vagy találtál tegnap –az id? már nem segít neked érsz [… Tovább]