Kép: Emil Nolde Milyen színt tükrözünk: ki-ki a magáét éppen; lépcsőfokon ágál bennem, lenyeltem tán a szivárványt. Szemben föl nem száradót. Ha nem is ma, bármitől, holnap kinyílik egy csak-ra, sötét lyukak is küklopsszá; pontosítok: mit meg [… Tovább]
Fényt terített a Nap.Szorongtam is, pediganyám fogta kezem. Homokúton mentünk,hol néha tengelyigsüllyedt a lovas kocsi. Amerre a szem látcsenevész fák, csendben szél nógatta a gazt. Igyekezz majd haza!Csókpecsét: anyaszívigaza arcomon. Hol járok? Házak itt, villanyvezetékek,s el?ttem forgalom! Aszfalton zebra-jel.Sok [… Tovább]
Reggeli ráncok homályos tükrön, és üveges szemek ködmosolya, keser?t lehel? cserepes szájam, koravén gyermek gy?rt sikolya. Látom mögöttem jó anyám (h)arcát, besárgult b?re hiú remény. Pedig már valahol fekszik a vackán, arcomra simul két halott tenyér. És [… Tovább]
Csak egy falatnyi csöndet adj! S többé nem háborgok, hogy nincs föld a talpam alatt, sem ősi romok. Nem kérek sokat, egy kis békét adj nekem, hol álomra hajthatom fejem távol ettől a zsongó düh-bolygótól, mit bánom én, ha [… Tovább]
Megfordult burkában az éj. A lét nyüszít, sír, behálóz. Bolyhos fényt sz? a holdkaréj minden kutyaugatáshoz. Menteném a menthetetlent. Lázadok, bár nincs már er?m tavaszt álmodni idelent avart?zben, ?szdelel?n. És várni, csak várni, bármit vet elém elvakítottan koncnak b?ntelen a [… Tovább]
Els? alkalommal láttak napvilágot magyar nyelven Marcus Tullius Cicero összes perbeszédei Nótári Tamás fordításában. A kötetet 2011. február 17-én 16 órakor mutatják be, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Aula Magna nev? termében. (1053. Budapest, egyetem tér 1-3.) A könyvet bemutatják: [… Tovább]
Ez a kecske öregecske,a mozgása nehezecske.Kell neki egy kecske bekecs,meg ne fázzon, s legyen kecses.Így nem reszket, és nem ázik,kecske hölgynek figurázik.Megnyalja a jódozott sót,imádja a n?i alsót…Meg is tudja tanítani,hogyan kell azt lerántani…Levetetni hölgyek topját,rángatni a lányok [… Tovább]
Verset olvastam az este. Verset! Nem sorokba rendezett szavakat, mit szakasszá tákolt az akarat. Verset! Mesterm?vet! Egy remeket. Vörös ködöt felvillanni láttam, tükröm gúnyosan elfordult t?lem; kutyám ugatása hangzott, b?ven hullt kín, s álltam ott halálra váltan. [… Tovább]
Isteni mondataim vannak – a bukott angyal is efféléket mondhatott, de a nagy Nyelvész nem vette be. Az egyik így hangozhatott, hogy: Én mindent tudok, azt is, hogy mér’ nem; kés?bb megemelte a tétet ígyen: Fogadjunk, Isten, te nyersz – [… Tovább]
* “a Szép mindegyikben ott él, és ez az örök változás teszi szebbé” Ma ismét testes szürke fellegek borították be az eget, és a hó is szállingózik. Bár korábban lelkendezve fogadtam, és gyönyörködtem a hóval takart [… Tovább]
Vén koldus ül azaluljáró mélyén,alatta rongyok,arcán red?k a gondok.Piszkos göncében matat,keres valamit, el?vesz—keres valamit csak szószaporítás, hisz “tudjuk” mit vesz el?.egy öreg hangszert,szájához emeli,s elkezd rajta játszani.Az emberek megállnakhallgatják a zenét,mely visszhangzikzokog, és egyre árad. (eszembe juttatja Apámat,ki éppen így [… Tovább]
Mottó: “Marad a tér, az id? sehol!” Marthi Anna: Mit látok… id?tavak nád-velencéjén úszik a sors könnyek kanálisán szemed a gondolám addig öled sikamlós kocsonyáján megszabadulok a szaporodás kényszerét?l
199 éve született az amerikai Charles Lewis Tiffany, a gyémántok királya. Ki ne emlékeznék a hatvanas évek leny?göz? filmjére, Az álom luxuskivitelben -re Audrey Hepburnnel a f?szerepben, amikor a film képkockáin reggelijét majszolva vágyakozó szemekkel csüngött a csodálatos ékszereken. Sokan [… Tovább]
