Seres László : Elvakítottan

2011.02.16. Seres László Vers 16
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Megfordult burkában az éj.

A lét nyüszít, sír, behálóz.

Bolyhos fényt sz? a holdkaréj

minden kutyaugatáshoz.


Menteném a menthetetlent.

Lázadok, bár nincs már er?m

tavaszt álmodni idelent

avart?zben, ?szdelel?n.


És várni, csak várni, bármit

vet elém elvakítottan

koncnak b?ntelen a holnap,

 

hogy játsszak színlelt vakságot.

Hiába. Ki hajnalt látott,

hite Istenig világít.

Legutóbbi módosítás: 2011.02.16. @ 20:30 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.