Vers

Gyermekkaláris – els? gyöngy

Szénakazal dombjáról kacsint a gyerekkor, rakoncátlan kislányálmok szaladnak, mögöttük lobog a hosszú, sz?ke lófarok.Az egyik sarkon fordul,– szemébe nézek –s nyomban látom, én vagyok. Lám, akkor ott még pajkos voltam.Lehet, hogy álmaim még színesek,de egy a biztos: boldog évekröppentek egykor [… Tovább]

Vers

Átrajzolva

Ahogy tanultad … – mikor anyád apátlanná átkozott – Napot rajzolsz az égre, fényeket satírozol a föld felé, felhőket úsztatsz a tengernyi végtelenben. Naplementéről álmodsz,körülötted égő csipkebokor a világ, a lángoló horizont peremén az idő madarai sírva kapaszkodnak. Vonalak, arcok, [… Tovább]

Vers

Olvad

  Háza ázik, jégcsapra verten. Tócsát fog lenn a roggyant járda, korlátjára botot akaszt, s távolba réved, mintha egy rejtett, halvány jelre várna.   A lány siet. Szeme se rebben, fényes uszálya szőkén száll utána, egy harkály kiált, gyermekének csendül, [… Tovább]

Vers

Vízbe mártom

“Az idő, ez a hétkantárszárú, ezerszemű, örökifjú, magban gazdag táltosparipa szállít. A szekerén mágusok, és a teremtett lények a kocsi küllői. Hétkerekűként szállít az idő, hét kerékagya van, s tengelye halhatatlanság. S ez az idő az összes világot áthatva a [… Tovább]

Humor

Szergej szilánkjai XVII. rész

*   Öregek, sarokban     Szergej egy vidéki kúria társalgójában húzódik meg a sarokban. T-vel nagy füstfelhőt bodorítanak egyfajta függönyként maguk köré, és jófajta verest kortyolgatnak. Szergej e késői órán felveszi a bólogatós-egyetértős szerepet, hisz mi mást tehetne T [… Tovább]

Elbeszélés

Perújrafelvétel

Gál Lajos bácsi temetésén ott volt Nagyrábé szinte minden lakosa.         Két emberöltőnyi idővel ezelőtt nem volt túlzottan szigorú a tél, és meglehetősen hamar tavaszodott. A falu hangulata azonban sötét volt, mindenki félt, sőt, rettegett a jövőtől. [… Tovább]

Egyéb

Éva szeme

– ezúton köszönöm Kertész Éva írásom megjelenéséhez adott hozzájárulását – Szeretem ezt a betonkarót. Nem holmi aprócska sz?l?karó-méret? betonkaróra kell gondolni, ami az embernek alig ér a mellkasáig… Tudom, hiszen a tavaszi talajmunkák, az ásás, a férgek kiforgatása, eltávolítása nekem [… Tovább]

Vers

Bár tudnám

  Bár tudnám….Születésem óta mi az, ami hajt,Kit keresek oly lázasan.Merészen hagyok el mindent,Mert nem találom bennük nyugalmat. Bár tudnám…Melyik a helyes út, ami elvezet hozzád,Kir?l nem tudom ki vagy,Csak álmaimban látlak, és félek,Hasztalan fantomkép maradsz.     Bár tudnám…De [… Tovább]

Egyéb

Varjú vendég

* A konyhaablakommal szemben áll egy villanykaró. Hét éve élek a lakásban, még soha nem tűnt fel nekem itt a második emeleten. Ráadásul ez az a betonrúd, amelynek minden egyes alkalommal mellé lépek, megölelem, kikukucskálok mögüle – mert az út [… Tovább]

Vers

Múlt-temet?

a valóság egy árnyoldala…   Múlt-temet?   Akarva akartál erre az életre. Azt mondtad, kellek és szeretsz mindörökre. Világra hoztál, babusgattál szárnyaló örömödre. Dicsekedtél velem úton-útfélen, mindenkinek, még a külföldiek is lefényképeztek, szép fürtjeimmel.   Beragyogott gyermeki szépségem körülöttem mindent. [… Tovább]