Takács Dezső : Olvad

 

Háza ázik, jégcsapra verten.

Tócsát fog lenn a roggyant járda,

korlátjára botot akaszt,

s távolba réved,

mintha egy rejtett,

halvány jelre várna.

 

A lány siet. Szeme se rebben,

fényes uszálya szőkén száll utána,

egy harkály kiált,

gyermekének csendül,

gyűrt szárnyú lepke mocorog,

zajos verébbandát

űznek át az utcán, őrült,

tavaszt idéző madárhormonok.

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.