Múlt-temet?
Akarva akartál erre az életre.
Azt mondtad, kellek és szeretsz mindörökre.
Világra hoztál, babusgattál szárnyaló örömödre.
Dicsekedtél velem úton-útfélen, mindenkinek,
még a külföldiek is lefényképeztek,
szép fürtjeimmel.
Beragyogott gyermeki szépségem körülöttem mindent.
Édes kacaj törte meg a csendet,
de csak egy id?re…
…közben megtörtént a Hiba.
Elhagytál engem, tetteid álnokságával.
És hogy b?ntudatoddal soha ne nézz szembe,
rám pakoltál mérhetetlen sok gyötrelmet, ál-felel?sséget.
Gyermeki szeretetemen keresztül megzsaroltál,
hogy magadat védjed gazos lelked pázsitján.
Oh, te álszent, zsarnok Rémember!
De Te, másik szül?m, se voltál velem,
cserben hagytál, micsoda szeretet,
inkább jó mélyre, homokba dugtad a fejed az igazság helyett!
Képmutatás volt az egész, befelé meg férges fertelem.
Ennek ellenére óvtalak, míg er?mb?l tellett.
Most már nem tehetem.
Van saját életem.
Ez lett az én örökségem.
Egy Hazugsággal teli Temet? f?gondnoka lettem,
aminek a neve a Múlt és Következménye.
Ide járok be nap, mint nap
dolgozni, ásni, elmélkedni, továbblépni.
Eltemetni a hullaszagú ballépéseket.
Kemény feladat ezen egyedül munkálkodni.
Nem ártana néha olykor egy kis segítség itt.
Úgy t?nik a Sors osztása
szerint ez lett az én reszortom.
Okkal van tán ez így? Nem tudom.
Elviselni olykor ?rjít? gondolat.
De úgy néz ki, még ha kicsit halva is élem túl,
élek és élni fogok, mert meghalni nem akarok.
Terveimet a világgal majd megosztom.
Viszont szokatlan er? van bennem,
mi büszkeséggel tölt el, ha visszanézek
a Múlt – temet? rémes mélységeibe.
Mert földet akartatok hányi rám nagy er?kkel,
de nem hagytam és nem is hagyom,
soha, de soha, hogy el legyek nyomva a mélybe!
S?t, most már senkinek sem!
Mindig kiásom magamat,
hogy el?re menjek és ne vissza.
Ez az élet rendje, élni és nem feladni,
micsoda közhely, de igaz.
A Magocskából Fát nevelek.
Teszem ezt most drága szülöm, helyetted.
Köszönöm, ezt a gyötrelmes életet.
De már nem egyszer megfordult a fejemben,
Ti sárdobáló felel?tlen ágyékzabálók,
Hogy ezt a sok gányságot, tényleg én vigyem el a hátamon?
Nem, nem, a felel?sséget visszahárítom!
Ocsmány gyomkertedet nem ápolom.
Még, hogy PR-managere legyek
ennek az álcsaládnak, ki nem nevel,
csak elvesz és tönkre tesz?
No, azt már nem, ezt felejtsétek el egy egész életre!
A felel?sséget visszahelyezem.
———————————————————————
Kedves Szerz?, minden bizonnyal szívszorongató történet, de mi ide verseket várunk. Ez az írás nem haladja meg a nyílt levél szintet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Tacita Bernadett
