Elmegyek én a vásárba
Mézes sütit venni,
Tükör van a közepibe,
Nem jó belenézni.
Van ott bögre, füles bögre,
Ihatnékom támadt,
Egy-két deci a vörösből,
Szívemnek nem árthat.
Mert a szívem mint a szivacs
Felszív minden gondot,
Öntsed bele bánatodat,
S tele lesz a kancsó.
Minden barát csillag.
Minden kar ölel,
Hiba lenne hinni:
Csak szeretni kell.
Ha messziről látlak,
Vágynám közeled;
Ha közelben lennél
Küldenélek el.
Isteni önkényben
Vaksi halandó,
Ne érints meg engem,
Szót hozzám ne szólj.
Távoznak a lelkek,
Gyertyád mit sem ér.
Miatyánk a mennyben
Vissza sose néz.
Őt én bizony nem szerettem.
Karakterét megvetettem.
Beképzelt volt, érthetetlen.
Kollégáit lekezelte.
Megalázott nem is egyszer,
Gondolta, ő a nagy elme?
Törekedett, fel az “égbe”,
Célját, amíg el nem érte.
Parancsolt, kérni nem tudott,
Néhány embert fülön fogott,
Kikben hajbókolót látott,
Bízva bízván sosem ártott.
Igazamért csak kiálltam,
Írásban is protestáltam.
Válaszra ő nem méltatott,
Még több munkát reám rakott.
Kedveseim, szolgalelkek,
Nekrológot én nem kérek.
vírusom most nem lelem
rajta függ az életem
nem látom a kabáton
értékes és karátos
elvitte tán valaki
ne dobd el, még kell neki
világjáró úton van
röpköd szerte utunkban
ha tüdőd ma megleli
magát ott befészkeli
kevés a hely, barátom,
jobb ha én odébbállok
mondja büszkén koronás
keres másik vitorlást
bennem csak a fájdalom
mikor ütik már agyon?
bejelentettük orosz szemináriumon, hogy jövő héten nem lehet óra, mert kirándulni megy a csoport, magyarázatot nem adtunk, van ilyen is, a tanárnő is örült, végül is tényleg kirándulni mentünk, valahová a bakonyba, lefoglaltuk a szállást egy turistaházba, sok ágy volt, emeletesek egy nagy teremben, meg egy mosdó;
éjjel nem aludtunk persze, jancsi kitalálta hogy játsszunk gyilkosost sötétben. éreztem, hogy ez valami beteges dolog. úgy magyarázta, hogy kiszámoljuk, ki legyen az első gyilkos, bekötik a szemét, mindenki járkál a teremben, a leendő gyilkos elkapja valakinek a nyakát, ha tetszik neki, akkor kicsit megszorítja, nem engedi, és akkor a hulla lesz a következő gyilkos.
zsuzsi meg márti barátnők voltak, annyira, hogy egyformán is öltözködtek, együtt mentek ruhafélét venni is. laci nem tudta eldönteni, melyikbe szerelmes. márti kicsit magasabb volt, de arcra még hasonlók is. szerettek énekelni, úgy barátkoztak össze, hogy ez kiderült, amikor a koleszos fürdőszobában zsuzsi dúdolni kezdett egy közismert dalt, márti felkapta a sor végét, hamarosan két szólamra váltak, csodálatos visszhangja volt daluknak, ettől kezdve a mosdóba jártak jókedvre derülni.
azon a gyilkosos éjszakán, mindkettőjükön ugyanolyan garbó volt. amikor laci lett a gyilkos, mindkettőt kóstolgatta: a magasabb menekülni próbált, zsuzsi mintha beleolvadt volna a kezébe.
két év múlva ő lett a felesége.
Úgy
írnék
valamit
napsütötte
lepkeszárnyakra.
Hadd
vigye
szerteszét
légből kapott
kívánságomat.
Nagyon bánt valami, hogy őszinte legyek.
sohasem szerettem az anyás verseket.
Megkínoztam anyám, harmadik gyerekként,
hajszál, hogy elvérzett, altatva mentették.
Egészséges kislány, súlya is átlagos,
de magában hordta az örök bánatot.
Lelkifurdalással, bár nem lettem árva,
fel-felbukkan bennem, tétován járkálva.
Asszonnyá érve majd, bűnhődtem mindezért,
szenvedtem még többet egyetlen kincsemért.
Szárnyas az isten, farkas a ló.
Szende királylány mind eladó,
Hidd el idővel mind elenyész,
Úton a gyermek, nem nagy a vész.
Semmi az ember, semmi a lét,
Végy levegőt, nincs itten a vég,
Földbe ha ültetsz kék ibolyát,
Észre veszed rajt víg mosolyát.
Szárnyas az isten, mondd a nevét,
Adj neki mézet, bort, csemegét.
ismersz-e vándor
ki szembe jössz velem
kérded ki volnék
nevem nem sejtheted
hordozok egy lelket
testemben a kór
virágerdő szélén
elhullani jó
várnak égi lángok
rejtelmes szavak
templomok csöndjébe
félrevert harang
Azt hiszem, sosem voltam különösebben barátságos,
úgy értem, csak akkor dicsértem, ha őszintén gondoltam,
mégis tele vagyok ismerősök tömegével,
emlékekkel,
kivel hol voltunk együtt,
tanultunk, játszottunk,
dolgoztunk, üdültünk.
Rettentően örülök, ha rátalálok
egy ismerősre, aki még él,
elmesélem neki, hogy én is,
bár csak majdnem,
felemlegetem a közös emlékeinket.
A válasz többnyire arculcsapás.
Nem emlékszem rád – ilyet is kaptam,
vagy ja, persze, Te vagy az, aki levelét megírta.
Vannak azért becsületesek.
Elfogad ismerősnek, de nem szól hozzám.
Írok csetben, nem reagál.
Mit erőlködöm én, másfelé vitt utunk.
Az első golyóstollat Peti adta kölcsön,
vagy tán Balázs volt.
