Szuhanics Albert : Vén kecske is megnyalja a sót

 

 

Ez a kecske öregecske,
a mozgása nehezecske.
Kell neki egy kecske bekecs,
meg ne fázzon, s legyen kecses.
Így nem reszket, és nem ázik,
kecske hölgynek figurázik.
Megnyalja a jódozott sót,
imádja a n?i alsót…
Meg is tudja tanítani,
hogyan kell azt lerántani…
Levetetni hölgyek topját,
rángatni a lányok copfját.
Kecsegtetni kecske n?ket,
a csalitba csalni ?ket…
Bukik rá sok csacska t?gyes,
légyottukra vár a tölgyes!
Azt mekegi kedvesen -,
kell nektek e szerelem!
Kedvesen ver kecske szíve,
buta-suta hölgyek híve.
Ifjabb bakkecskék hiszik,
e vén kecske bakizik.
Ezer gida-lányt megkapott,
– mekk! Irigylik sótlan bakok…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.16. @ 19:50 :: Szuhanics Albert
Szerző Szuhanics Albert 34 Írás
Szeretem az irodalmat, költészetet, sokat olvasok, s magam is írtam számos verset. rülök, hogy van online-média, mert létrejön általa egy olyan irodalombarát kör, mely talán másképp nem is lehetne. Kanadában és az USA-ban is jelent meg két verseskötetem egyelőre. # Elhunyt 2021. január 19-én. Nyugodjon békében!