Kis István Mihály Szerző
Vezetéknév
Kis
Keresztnév
István Mihály
1 év Nincs Komment

“Az ember esze megáll, s tűnődve lekuporodik.”

 

Sír az ész és megáll, lekuporodva tűnődik…

Tán a képzelet játszik, s a látvány csak illúzió?

Bohócok rivalgása, a porond most az utca,

versengve hülyül a régen is bolond harcos ego.

 

Nem bírt az élettel, mert buta, s az ideája

a rombolás, rablás és ártatlanok gyilkolása.

Megritkult sorai: mint vénasszony tátott szája…

Többséget imitál rút-hazug legitimitása!

 

Vajúdik, egyre szül az Asszony, s betölti az űrt –

Mit e bohóc társaság csapolt a közös hordóba,

s most emelvényéről – hülyén bámulva – vicsorog,

s már zsebében nyílik a bicska, míg tölt a korsóba.

 

2019. június 22.

 

Az idézetet valakitől hallottam fiatal koromban.

4 év Nincs Komment

Vigyázz fiam, hogy ne legyél szarka,

– nagyot akar, s nem bírja a farka…

 

Mindig így volt, amióta élek.

Belevágok, azután meg félek.

Célul tűztem: ott a Mount Everest,

– lufit fújtam nagyra, ám leereszt.

 

Anya kéne mellém, vagy egy dajka!

Fülbe súgna intőleg az ajka:

„Vigyázz fiam,“ hogy ne legyél szarka,

– nagyot akar, s nem bírja a farka…

 

Inkább használd a csöpp eszed másra:

macskát kergess ülve a padlásra.

Egeret fog, az lesz majd a haszna,

– s te sem leszel itthon egy mihaszna.

 

A költészet több tudást igényel!

Kocka fejed nincs még telve fénnyel.

Érzéked sincs, fut tőled a Múzsa,

– sosem lesz a homlokodon rúzsa.

 

Ettől aztán megnyugodnék végre,

földobnám a tollamat az égre.

Visszahullna, amint azt már láttam,

– megtudnátok, tollas-e a hátam.

 

Mert ha tollas, úgy mennék a boltba.

Hogy mit hozzak, mondanátok tollba.

Pénzt adnátok… Így lehetnék költő!

– Mire jönnék, telne emberöltő.

 

2016. május 3.

4 év 5 komment

…De addig a csupasz ágon

átsuhan a nyári álom…

Őszi eső hull a fákra,

eljön a fagy nemsokára.

De addig a csupasz ágon

átsuhan a nyári álom;

 

amikor a smaragd lombon

napfény csorgott; lankás dombon

szállt a szellő s fenn az égen

fátyolt húzott, nem is régen;

 

menyasszonyi ruhájában

papot várt nagy csuhájában,

s a boldogság poharából,

kortyintott az italából…

 

…álom volt-e, vagy valóság,

tudja csak az örök Jóság…

de most eső hull az ágra,

s eljön a fagy nemsokára.

 

Jeges sátrat terít a tél,

éles füttyel kerít a szél,

dermed a szív, üt az óra,

s el nem olvad, csak “a szóra.”

 

2016. április 3.

 

5 év 2 komment

Garatra hull az ősi jel…

Ahol a resti holdra száll,

lipántos csirke álldogál.

Garatra hull az ősi jel,

részegen nyög és mégse nyel.

 

Liftezik fel, le, gyűl a nyál,

tódul, amit a séf ajánl,

hatodra oszlik szét a lép,

s borul a tiszta utcakép.

 

2015. június 3.

5 év 6 komment

Bodobácsi bodobács

Bodobácsra ment el,

és egy másik bodobácsi

bodobácsot vett el.

 

Bodobácson bodobács

Bodobácsost táncol,

a szakács meg bodobácsi

bodobácsot pácol.

 

Bodobácsra bodobács

bodobácsi busszal

soha többé nem bodobál –

bodobácson csusszan.

 

2015. augusztus 11.

5 év 5 komment

Hétfejűnek hét nyakáról…

 

 

Héttoronynak hét tornyából

tüzelnek a lövegek,

tűzokádó tűzsárkányon

vágtatnak a követek.

 

Hétfejűnek hét nyakáról

hullnak véres koponyák,

fejetlenek fejek nélkül

nem hordoznak koronát.

 

Janicsárok Jani cárja

a kardjával hadonász’,

boszorkányok boszorkánya

a várfalon babonáz.

 

Babonázott babonások

mind a békekövetek!

Héttoronynak hét tornyából

most közéjük lövetek.

 

Igaz mese igaz szava

volt ez, igaz, gyerekek?

Igazság az igazságban,

hogy hazudni szeretek!

 

Héttoronynak hét tornyából

nem tüzelnek lövegek,

tűzokádó tűzsárkányon

nem vágtatnak követek.

 

2015. július 1.

5 év 7 komment

Kicsi vagyok én még,

kicsi a ruhám,

s magas az a kék ég,

ugye, anyukám?

 

De a gyepen áll kint,

emel a papám,

s csivitelek úgy, mint

verebek a fán.

 

2015. április 21.

 

5 év 5 komment

Csacsi pata lépte, ha dobban,

Pici Paci tűzszeme lobban.

Megy a paci, jár a malom már,

ide-oda rezdül a vén nyár.

A levele zizzen a szélben,

a karomon ül Rami szépen.

 

Megy a paci, lisztes a molnár,

tiki-taki – hallja a polgár.

A garaton ömlik a búza,

a köve a tepsibe zúzza.

 

Megy a paci, néz Rami egyre:

Hova megy a kis paci? Hegyre?

Csacsi van a szélire fogva,

a kereke jár ma forogva…

 

Megy a paci, jön vele szépen

Csini Csacsi, baktat a szélen.

Csacsi pata lépte, ha dobban,

Pici Paci tűzszeme lobban.

 

Megy a paci, van neki párja,

a köreit így vele járja.

Csini Csacsi rúgja az almot,

Pici Paci húzza a malmot.

 

Megy a paci, zúg a malom már,

tiki-taki, telve a hombár.

Csini Csacsi fél szeme alszik,

Pici Paci sóhaja hallszik.

 

Megy a paci, jár a kerengő,

ide-oda lendül a csengő.

Ha garaton elfogy a búza,

Pici Paci jövőre húzza.

 

2014. november 20.

5 év 3 komment

…a falon a csacsipata dibben, dobban.

 

Kicsi csacsi a kocsiba,

cimmeg, cammog,

Lici Laci a moziba,

nyimmeg, nyammog.

A szotyola sorozata

rippen, roppan,

a falon a csacsipata

dibben, dobban.

 

Ha a kicsi csacsipata

dírrel-dúrral

robog oda, hol a csata

dirren, durran,

a moziba Lici Laci

kitten, kattan,

a tenyere, picsi-pacsi,

csitten, csattan.

 

(Ha e mese terefere

rólam szólna,

a gyerekek eme fele

szótlan volna.

De e mese ura fura,

vikkent, vakkant,

hisz e mese fura ura

zikkent, zakkant.)

 

2015. március 23-25.

5 év 6 komment

De enged majd e fagy még…

 

Almát szüretel a sajgó élet.

Emléked létráját ághoz emelem,

s míg pirosan izzik a tört lélek,

fáj az aláhullott szerelem.

 

Űr-sötét, fagyos az ősz bennem,

bár szikrát szór az égi Fénykirály…

Mosolygó gyümölcsben nem lelem

arcod tiszta mását. A múlt kiváj,

 

gyors patak görget apró köveket,

s borostyánba dermedt kéklő mozdulat

a légen átzúgva ejt sebet.

 

De enged majd e fagy még, s itt maraszt’,

ha küld az Ég egy Angyalt, ki új utat

tör, s az ágon új reményt fakaszt.

 

2014. szeptember 10.

 

Kis István Mihály Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.