Jagos István Róbert - Panteon
Vezetéknév
Jagos
Keresztnév
István Róbert
Biográfia
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.
2 év 4 hozzászólás

én nem kávézom nem cigizem nem szívok és szajhák szájába sem suttogom: szeress ellenben mérgeim nyelem remegő kézzel belső drogjaim kirügyeznek szemeimből pillantásom koncentrált rehab elvonástünet: apa és anya sziluettjei

2 év 6 hozzászólás

A remény egy falban lakott, akár a szú a fában. Egy nap végleg elszökött zaklatottságában. Én bontani kezdtem a falat, ahogy egy kamasz önmagát. Végül téglák közt pihentem el, várva, talán rám talál.      

3 év 6 hozzászólás

a piszoárban farokra mérnek mindent aki az ajtón túl gazdag uraság itt bent még lehet szakadt koldus is   könnyek fakadnak és mellek döngenek és a falon lógó tükör se torzít annyira   hogy hihető legyen a szemfény-vesztés

3 év 2 hozzászólás

még mindig divat lepelbe csavarni, és lehunyt szemmel leülni a tűzhöz, Istent szájra, áldást szívre venni, tenyéren hordozni a láthatatlant, szálfagerinces gőgöt etetni hírnévvel, és zsebre tenni vagy mellre tűzni – szagtól függően –   az Erkölcstelent.

3 év 14 hozzászólás

Kezemben virág, nyakamon csokor, arcomon mosoly, épp lefagy. Vörösre  kéket, a kékre meg zöldet, és irigyet fest a hajnali fagy. Szememben álom, becsukva várom, hogy belépjen az, ki nem ugyanaz, karóval jöttem, sínek fölöttem, most robogott el a hathúszas.

3 év 4 hozzászólás

ma éjjel olyan sötét a csend a próbababák elfeküdve kialudt fények sejtelmében merevednek lassuló levegővétel minden kifújt füst után ma csak magamnak dünnyögök, majdnem elfeledett regéket így záróra táján többnyire ez a csend van bennem amikor elmenni készülök némafilmek árny-játékait [… Tovább]

3 év 6 hozzászólás

Szilánkok a földön – a keretben beesett arcú Halál szaval berozsdált verseket. Púpos akárcsak a kanál, amivel cukrot szór az est a jéghideg utakra. Az ablak tárva – monoton rívás kopog valahol egy másik ablakon, s a Tisza illata átvergődve [… Tovább]

3 év 3 hozzászólás

  Elgörbült vén platánok, többnapos koplalások, előfent szenved-élek, kiszáradt sárga éden. Meglökött sárga hinta, ujjatlan, vén tapintat. Papírra űzött szavak, rímekre váltott javak. Vonatra mázolt jelek, gyerekemlék: szekerek. Folyton változó tájak, városok, árvaházak. Tiszába folyó Maros, mindent kihányó habok. Mindent [… Tovább]

3 év 12 hozzászólás

Velem csak a bajok vannak. Na meg a zajok. Vallatófényt szórnak a lámpák, vén ablakok. Bekormozott szájukból felszakadt agg-szitkok köveznek utat, előtte csapott vállakat, s mondanám neked, ám előttem is titok, mit, miért tesznek velem, én mit, miért teszek  magammal [… Tovább]

3 év 2 hozzászólás

rögökké válnak bennem a mérgek kiizzadhatatlan elfojtások feszülnek bőröm alatt köveim minden egyes lépésnél összekoccannak ahogy a fogcsonkok álmok alatt visszavetett életösztön mereng a sarokban araszonként egyre jobban sárgul ahogy szemfehér bogarak döngenek halált nyirokmirigyeim oldalába karcol 

Jagos István Róbert - Panteon még nincsenek barátai.
Túlvilágon továbbélő szerzőink...