Elgörbült vén platánok,
többnapos koplalások,
előfent szenved-élek,
kiszáradt sárga éden.
Meglökött sárga hinta,
ujjatlan, vén tapintat.
Papírra űzött szavak,
rímekre váltott javak.
Vonatra mázolt jelek,
gyerekemlék: szekerek.
Folyton változó tájak,
városok, árvaházak.
Tiszába folyó Maros,
mindent kihányó habok.
Mindent felhányó exek,
árcsökkentett liszenszek.
Szájba suttogott sóhaj,
magam sem értett „Ó jaj!”,
züllött, éhező kezek.
Csonka padok, fáradt terek.
Barát egy gyűrött képen,
többször eldobott élet.
Többször meglopott halál.
Várok, de engem ki vár?
Legutóbbi módosítás: 2016.07.25. @ 16:58 :: Jagos István Róbert