Vers

Egyre-másra

      Egyre nehezebben viselem az egészet. Néha kevés, máskor pedig temérdek. Néha mondok ezt-azt, pedig hallgatni arany. Az élet némiképp(?) igazságtalan.   Az út hosszú, a talaj süppedős. Küzdeni kell, akár egy Törperős. Bereteszelt kapuk nőnek utamba. Táncparkett [… Tovább]

Vers

Gyönge képzelet

    Az ég csillagködében nézem arcod. Most mondd, hogyan mossam le könnyeimmel érzékenységed által belém rabolt életem? Miért ostobaság kínozta hitetlenségem, miközben bizalmam a szerelem nagyságának csodáját, testem végtelen búját csomagolja szavaid ajándékvázába, mint galaxisokon át hordozott pillangóvirágoknak  időbe kilőtt [… Tovább]

vegyes

Vörös és kékezüst

    Bujaság gombolyagát görgeti az éj, belőle kötött parázna vágy még körbeölel, ám karjaid melegétől már nem hevül a nyár. Csillagok közé szédült szerelmünk. A mindenség átlátszó fénypöttyei forró csöndet lyukasztanak, s átcsöpög rajta el nem múló hiányod… Ma [… Tovább]

Vers

AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

  M. Laurens AZ ÚR TRAGÉDIÁJA [replika]   Az Úr: ”Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell.”    A Költő (napjainkban):  Már megbocsásd Uram, hogy szólok, de [… Tovább]

Vers

Vihar előtt várlak

Borús az ég ( azt mondták vihar lesz estére ) néha már villámlik és az ikertestvére, az ércszavú dörgés sem várat majd magára. Kékesszürkére vált a hegyek zöld határa.  Behoztam a ruhákat: semmi meg ne ázzon mialatt a zivatar átvonul [… Tovább]