Vers

Hajnalcsepp

Egymagam sírok a föld kerekén.     Fény töri össze az éjszaka kérgét,harmatos hajnalok csillaga jár,távoli tájakon búvik a kék ég,óvja a léptét lábainál. Füstködök mételye mérgezi álmát,mégis oly boldogan siklik tova.Angyalok mosolya von köré rámát.Lassan elindul – ki tudja, [… Tovább]

Vers

Radnai István: Vetítővászon

jön öles léptekkel a távozó       szólepedőkön hűlő kézzela gondolatot markolomálmatlanul ájulok hiányodonamikor késve kisiklik az éjjel lábam olykor ablakon kívül végel a fal merő felfestett oltalom s felfeslett a vágy kiolthatom mielőtt belőlem a minden ég el [… Tovább]

vegyes

Öngól-gota

  hétvégén két csatát vívok egy szombatot és egy vasárnapot 12 óra 12 apostolkísért vagy elkísér ki tudja a holnap mit ígér s hogy mit gondol a nép a kőszikla tagad meg vagy Júdás csók lesz a juss s ha meg nem halok a hétfői szabadnap lesz-e áldás  vagy csakkeresztre feszített [… Tovább]

Mese

Álomfogó

Jó éjszakát kincsem, csendben lépked az éj, ránk borul fekete leple, a Hold ezüst karéj. Még ringatlak kicsit, álmodj tündérmesét, nézd, ahogy a Nap lehunyja csillagszemét. Ágyad felett bűbáj, kint tücskök dala szól, apró virágfejek nagyokat bólogatnak valahol. Álmodj édes [… Tovább]

Vers

Hőség

Szaporán ver a szív, a vér fortyog-va feszegeti börtöne falát.Nem hatnak a jeges aqua-kortyok,tompul az agyunk, megadja magát.   Árnyékba dől, ki mohón sört vedel,száraz torkokon fennakad a hab.Foglyul ejtett korsóhad menetelpucéran. Össztüzet lövell a nap.   Hőség és hűség. [… Tovább]

Vers

24 óra a kúton

az Úr mondá, hogy mindennek rendelt ideje van s lám a hajnal hozza is az  öreg zsigulit krumplis zsák álom  totyog bizonytalan piacra szánt idő ökölbe szorított aprópénz messze még a temető majd a  munkás nappal érkezik  tankoló kártyával  siet [… Tovább]

Novella

Mackó

Farkát Riska tehén kurtította meg a kiskutya egy kószálós napján. Volt is sírás, rívás! De ebcsont s kutyafarok beforr, így Mackó azóta is peckesen himbálja alig farkincáját.     Álmos indián nyár rozsdázza a kertet, darázs dünnyög a mézillatú szőlőfürtök [… Tovább]

Esszé

A tovasodródás koreográfiája

A tovasodródás koreográfiája/ karikatúra/nyári stílusgyakorlat az „egymondatos” szöveg esszévé formálására   Az „egyszer használatosak” hasznosságát főként embergyógyászati vonatkozásban a megelőzés -elvűek kitörő  örömére a semmelweisi gyakorlat egyeneságú folytatásaként értékelték, a XX. század  technikai, gazdasági fejlődés következményének tartották, s az  emberi találékonyság magasabb [… Tovább]

Vers

Nyomórúd

Már ösztönösen fésülősre rakták a szekérre a bontott szénaboglyát, és érezte az adagoló villa a rigmust, ami sosem volt leírva, és nyúlt a széna hosszú szálra-szálra, pont úgy, ahogy az értő kéz diktálta, s a rakat, mintha más se lenne [… Tovább]

Vers

(N)agymosás

    rÁTOK aggatom magam szócsipeszekkel rögzítve rongyaim szárító kötelem a lét   fesztelen feszít a tudat hasadásokat szakít a szél a foltokat fehérre mostam szárító köteleim lesztek mert most rÁTOK aggatom Magam!      

Vers

Tíz perc

Neved betűivel játszom, a függöny redői közt ábrándosan lóg a reggel, félretett idő hintáz a kopott óraláncon, még tíz perc… Az ablakon túl mint kifeszített vászon, mozdulatlan áll a tér, szemközt alig láthatón remeg a fakó házfalakhoz bújt tegnapi meleg. [… Tovább]

Vers

Leképezés

    Másik szellemi miliőben jártam. Láthatatlan pelyhekben hullt agyteker-vényekre gyógyító betűnként – olyan ez mint a hó, könnyen ráolvad – a pillanatban fogant lélekérzet, lélekrezignáció, világunk változóját formálja át örökkére. A szép akkor az, ha felserken az értelem ereiben [… Tovább]

Vers

Mennyei magány

a kivetettek egykedvűségének vásznára haldokló gondolatot fest az esta vértelen húsra közöny feszül s ebek módjára szűköl kéj nélkül az éj úgy simul az elfeledett  menny a talp alá mint keresztfára az átokkönnytelen- könyörtelens míg a kegyvesztett idő sebeket hasít a láthatóba a láthatatlanmalaszttal vigasztal kihűlt léleklángot melenget koldushad uraletépett arcokra foltozgat fél [… Tovább]

Vers

Baracskán barackot nem

Derecskén cseresznyét párjának   Baracskán barackot nem szedtem mert barackot azt nem leltem   Baracskának börtöne van sej, Annamajor arról híres hej! A börtönben rabok vannak nem barackok (Obamák sem)   Így barackot, azt nem szedtem, mert azt csak a [… Tovább]

Vers

48

  Hajnali 4, már nem váj sebet a lámpa a sötétbe, a pupillát ingerlő hatások teljes hiányában a gondolatok homogén szövetén mint ciginyom a szalagváltáskor a jobb felső sarokban megjelensz: vakon robogó vonat, pontnyi lámpafénnyel, mint elhagyott házak ablakaiban a [… Tovább]

Vers

A magam igazával

    A magam igazával akartalak megnyerni magamnak, késsel szeletelni a kenyeret, felületet nyerni a vajnak, valahogy így akartam beléd hatolni, hogy érezzem az önzés örömét, s ma úgy látlak, mint egy szűz és szemérmes nőt, akit megerőszakolnak, majd hirtelen [… Tovább]

Levél

A nagy utazás

Az utolsó levél Robertonak     Azt olvasom váratlanul vitt magával a legerősebb, akit eddig még senki sem tudott legyőzni. Pedig oly sok éven át őrizted a hited, akkor is bíztál az értékek hatalmában, amikor a könyvkiadó  vaskos díj fejében [… Tovább]

Hírek

In memoriam Rossner Roberto

Rossner Roberto filmtörténész, költő, műfordító. (1955 – 2016) Kiegészítve Vesztergom Andrea szép gondolataival… Rossner Roberto összes itt megjelent írása elolvasható: https://7torony.hu/scroll.php?u=1547     P.S.:                  

Hírek

MEGJELENT!

Megjelent Zajácz Edina Csöndmadár című kötete                 Oda vigyél engem, smaragd szemű kincsem, ahol nem születik harag a mennydörgésben, és úgy szólíts, olyan szelíd-bársony szóval, elénk terüljön a virágzó hegyoldal. Kikerics halomból készíts [… Tovább]

Nincs kép
vegyes

Áldásra

  Áldásra emeltem kezemet feléd az egyiket, a másikat azért, hogy magamhoz tartsalak, hozzám hajolj, csókra nyitottam számat nem hogy avval megintselek tégedet, érintsd meg ajkaim s szememet azért tártam rád, hogy megöleljelek, jer közelebb, nem hogy magamtól elvesselek, szívemet [… Tovább]