Hónap: 2016 július

Egymagam sírok a föld kerekén.     Fény töri össze az éjszaka kérgét,harmatos hajnalok csillaga jár,távoli tájakon búvik a kék ég,óvja a léptét lábainál. Füstködök mételye mérgezi álmát,mégis oly boldogan siklik tova.Angyalok mosolya von köré rámát.Lassan elindul – ki tudja, [… Tovább]

jön öles léptekkel a távozó       szólepedőkön hűlő kézzela gondolatot markolomálmatlanul ájulok hiányodonamikor késve kisiklik az éjjel lábam olykor ablakon kívül végel a fal merő felfestett oltalom s felfeslett a vágy kiolthatom mielőtt belőlem a minden ég el [… Tovább]

Szaporán ver a szív, a vér fortyog-va feszegeti börtöne falát.Nem hatnak a jeges aqua-kortyok,tompul az agyunk, megadja magát.   Árnyékba dől, ki mohón sört vedel,száraz torkokon fennakad a hab.Foglyul ejtett korsóhad menetelpucéran. Össztüzet lövell a nap.   Hőség és hűség. [… Tovább]

    Úgy látod: saját otthonodban szolga lettél és a híg képmutatás többet ér a tettnél, a hangos köpködés a magvas tartalomnál. Ne félj: nem rajtad szárad ez a nagy halom nyál.   Mikor parazita gnómok mutatnak utat, téged erősítsen [… Tovább]

az Úr mondá, hogy mindennek rendelt ideje van s lám a hajnal hozza is az  öreg zsigulit krumplis zsák álom  totyog bizonytalan piacra szánt idő ökölbe szorított aprópénz messze még a temető majd a  munkás nappal érkezik  tankoló kártyával  siet [… Tovább]

Már ösztönösen fésülősre rakták a szekérre a bontott szénaboglyát, és érezte az adagoló villa a rigmust, ami sosem volt leírva, és nyúlt a széna hosszú szálra-szálra, pont úgy, ahogy az értő kéz diktálta, s a rakat, mintha más se lenne [… Tovább]

    rÁTOK aggatom magam szócsipeszekkel rögzítve rongyaim szárító kötelem a lét   fesztelen feszít a tudat hasadásokat szakít a szél a foltokat fehérre mostam szárító köteleim lesztek mert most rÁTOK aggatom Magam!      

Neved betűivel játszom, a függöny redői közt ábrándosan lóg a reggel, félretett idő hintáz a kopott óraláncon, még tíz perc… Az ablakon túl mint kifeszített vászon, mozdulatlan áll a tér, szemközt alig láthatón remeg a fakó házfalakhoz bújt tegnapi meleg. [… Tovább]

    Másik szellemi miliőben jártam. Láthatatlan pelyhekben hullt agyteker-vényekre gyógyító betűnként – olyan ez mint a hó, könnyen ráolvad – a pillanatban fogant lélekérzet, lélekrezignáció, világunk változóját formálja át örökkére. A szép akkor az, ha felserken az értelem ereiben [… Tovább]

a kivetettek egykedvűségének vásznára haldokló gondolatot fest az esta vértelen húsra közöny feszül s ebek módjára szűköl kéj nélkül az éj úgy simul az elfeledett  menny a talp alá mint keresztfára az átokkönnytelen- könyörtelens míg a kegyvesztett idő sebeket hasít a láthatóba a láthatatlanmalaszttal vigasztal kihűlt léleklángot melenget koldushad uraletépett arcokra foltozgat fél [… Tovább]

Derecskén cseresznyét párjának   Baracskán barackot nem szedtem mert barackot azt nem leltem   Baracskának börtöne van sej, Annamajor arról híres hej! A börtönben rabok vannak nem barackok (Obamák sem)   Így barackot, azt nem szedtem, mert azt csak a [… Tovább]

  Hajnali 4, már nem váj sebet a lámpa a sötétbe, a pupillát ingerlő hatások teljes hiányában a gondolatok homogén szövetén mint ciginyom a szalagváltáskor a jobb felső sarokban megjelensz: vakon robogó vonat, pontnyi lámpafénnyel, mint elhagyott házak ablakaiban a [… Tovább]

Valami mindig elmarad, valamit simogat a Nap, az összes képlet tétova, s a végtelennek sincs nyoma, van Isten? nincsen? Istenem, elbotlok kérdőjelemen, s azt mondd meg, a zöld mért örül, mikor a fűszál hegedül, és mért lesz mélybarna a fény, [… Tovább]

    A magam igazával akartalak megnyerni magamnak, késsel szeletelni a kenyeret, felületet nyerni a vajnak, valahogy így akartam beléd hatolni, hogy érezzem az önzés örömét, s ma úgy látlak, mint egy szűz és szemérmes nőt, akit megerőszakolnak, majd hirtelen [… Tovább]

  Elgörbült vén platánok, többnapos koplalások, előfent szenved-élek, kiszáradt sárga éden. Meglökött sárga hinta, ujjatlan, vén tapintat. Papírra űzött szavak, rímekre váltott javak. Vonatra mázolt jelek, gyerekemlék: szekerek. Folyton változó tájak, városok, árvaházak. Tiszába folyó Maros, mindent kihányó habok. Mindent [… Tovább]

Sokszor jut eszembe egy utolsó lélegzet húsz… alig húszévesen, s hogy mily’ gyorsan hagyta el torkát  a függés, a gyilkos; eszembe jut egy reggel, a már ébredéskor céltalan, s a dezodor, fürdés helyett. Láttatok már arcot akkor,  amikor ellilul? Én [… Tovább]

Utca versek avagy séta az emberrengetegben         én ma szeretnék valami görbét mint az öregasszony háta  meg a fekete macskája vagy a lábam nagyujja mi  ott kandikál a zokni-lyukba lennék ma bohókás dáma  mulatság cifra kacifánt pötty [… Tovább]