Thököly Vajk : Amikor én gyermek voltam

Amikor én gyermek voltam,

Gyakran ugráltam szénában,

Dudorásztam, álmodoztam,

Mezítláb a tarlón jártam.

 

A tyúkólba belebújtam,

Tetves lett tőle a hajam,

Vakaróztam, mint egy bolhás,

Így lettem kopasz óvodás.

 

Este mikor lefeküdtem,

Macskám ágyamba rejtettem,

De mikor apám meglátta,

Az ablakon át kivágta.

 

Nyári estéken az álmom,

Őriztem a szalmazsákon,

Bezzeg télen, mikor fáztam,

Meséim dunyhába zártam.

 

Sötétben a fényre vágytam,

Volt is, nem is otthon áram,

De volt petróleumlámpa,

Szeretettől égett lángja.

 

Hemperegtem a nagy gazban,

Bogarakkal a nyakamban,

Hangyák másztak a fejemre,

Lepkék szálltak két kezemre.

 

Feküdtem az ól piacán,

Szidott is érte nagyanyám,

Két tehene kinevetett,

Még a jászol is elrepedt.

 

Kecsketejet ittam nyersen,

Tőgyéből a számba fejtem,

Nyáron, a Berettyón úsztam,

Egyszer majdnem belefúltam.

 

Mikor a disznónkat vágták,

Megfogtam, húztam a farkát,

Bár a körmét nem kóstoltam,

De a zsírját sokat nyaltam.

 

A kolbászt nagyon szerettem,

A füstölőt sokat lestem,

Felmásztam a kemencére,

Hadd lám, lesz kenyér ebédre?

 

Hegyeltem az ülésdeszkán,

Rángattam a gyeplőt durván,

Kiáltottam: – Indulj, gyia!

Szaladt a paci kaluba.

 

A mezőn nyúlra vadásztam,

Tejgumival parittyámban,

Nyíllal lőttem az erdőben,

A kutyám követett engem.

 

Loptam szőlőt, körtét, almát,

Zavartam nagyapám nyáját,

Lovagoltam, boldog voltam,

Amikor én gyermek voltam.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru