Vers

Fertőtónál

Megjelent a DUNATÜKÖR 2014. 36. számában Fertőtónál                 Koosán Ildikó olyan volt ez is, akár a tenger,többször láthattam életemben;sirályok éles hangja hasított sebetaz égre felfeszülő csendben;hullámok mostákvércsíkos fodrozássalparti kövekre az alkonyt,élménnyé avatva a köznapi formát;csupán a Végtelenség hiányérzetekódorgott szememben kiéhezetten;távoli nádasok szélén [… Tovább]

Vers

IDŐ. UTAK

    Az idő lógó lombjairól lassan potyognak évek, napok. Fűzfaágak sötét árnyai sorakoznak körben a tavon.A rőt avarban meglapulnéhány zöld levél…   Utad lassan a felhőkbe ér, örökre lecsukódik a szem. Imádságra kulcsolt kézzel keresd a szavakat, vajon mit [… Tovább]

Vers

FÉLTETT SZERELMES

      Mesterségeket idéz  első pillantásunk – magányos-szerény, csibész – s pákász-tartású hátunk; tőzsérként diktált Isten, s egy zavart életszinten vezetett portékához két türelmetlent: minket.   Gubacsapóként mozdult, s lett finom érzés kézben, hű gerencsérként fordult fényéhez árny, s [… Tovább]

Novella

Marhák a Dunán

Az illusztráció Takács Zoltán műve   Hajnalban Böbe néni gombászás közben csapdába lépett, és a vaskarom csúnya sebet ütött a bokáján. Az ura rögvest Mari nénihez rohant segítségért. Később kiderült, hogy az ápolás eltart pár napig. Pedig úgy volt, hogy [… Tovább]

Vers

Csönd vagy

    Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő majszol. Tenyerek szirmából a magány gyomlál, illata könnyesre fojtogat a gyomornál. Szemek zöld tengerébe senki se tér be, [… Tovább]

Vers

Várakozás

  Megremeg fönt a holdvilág,egy esőcsepp arcomon koppan,a felhők sötétek, mély-lilák,mögöttük csillagmécs lobban. Dereng a fény a víz fölött,egy parányi csodára várok,szívembe békesség költözött,ághegyen ringnak az álmok.    

Vers

Álmodtunk

  Ünneplő ruhám szélibe kapaszkodik a tegnap öröme, aranyszárnyú madarak röptén vergődő emlék kéri számon a tócsában halódó magányt, miért mosdat arcot a ma, ha a holnap mosolya homlokráncain a halált ringatja.     Akkor tenyered melegén virrasztott kettőnk valaha-álma, [… Tovább]

Vers

K-OSZ

    Káosz ellenszere vagyok – mániám a tisztaság. Belső érték? Kívül vagyon? Mindennapi tettvágy. 180 fokos szögben velem szemben a nagyvilág. Belefér tizenkét ház vagy zodiák, több soknál, sóhajszavaim kertjében kikezd a gaz, ha a láz…       [… Tovább]

Vers

Vendégoldal

Két hosszú rúd volt, amit regulázva raktak a szekér mindkét oldalára, a hogyanját ősidők óta tudták, úgy ritmusolták, mint karjuk a munkát, hogy egyik rakja, a másik egyenget, s a két hosszabbék megtoldja a terhet, nem hangzott semmi nógató segítés, [… Tovább]

Vers

Küszöbvers

Katedra-kacajok dermedt termei felett,ahogy a rutinszmog könyörtelen közeleg –elmúlik valami tiszta, valami mély. Óceánunk koralljain mivolt-moszat,nagy kérdések lénye többé nem kopogtat –a fakó dolgos lét végül magához tér. Ahogy végleg, s biztosan a talármadár,ki tudja, mely  füstös, ismeretlen világba száll,energiák [… Tovább]

Vers

Cirkusz ez Mon Cheri

Utca versek avagy séta az emberrengetegben     Cirkusz ez Mon Cheri   szerelmed  kábulatba ejtő  szófoszlányain lógok szédítő a mélység  ám észrevételezném  hogy függő helyzetem  cinizmusom okán csak egyszerű akrobata mutatvány