Hárman az ágyamban éjjel: a párna, a könnyek és én. Ringó révület légkörében testem mozdulatlan, lelkem kavargó tény. „Csak egy kortyot még, kérlek!” – puhaságával súgja, majd szomjas párnámba csöppen a gyász újra. Újra. Fölfelé nézek. A levegő [… Tovább]
Egy névtelen, messzi bolygó fürtjéről szakajtottak valaha ide engem, minden mondat egy bús, fényévnyi félkör, mit eszem víg egészébe kell csennem. Érlelem, képzelem, majd dúlva fékezem magam, ha túlcsordulna bennem egy-egy szó, és máris tovarobog életérzésem, a minden földi pillanatot [… Tovább]
A kézzelfogható nem tölti be a két kéz között rejlő ürességet… A kézzelfogható nem tölti bea két kéz között rejlő ürességet.A Távolság bong és kong, majd rajonga testért, ami „ó, mily volt, s de szép lett!” [… Tovább]
Hőzöng a gőz, folytonosan fortyan, érzéket igéz majd: mind az ötöt… Hőzöng a gőz, folytonosan fortyan, érzéket igéz majd: mind az ötöt, vizsgálva lényét – ötlettűz lobban, megérzed azt, kedved mitől pörög. A rácsodálkozás ódon vadságával nézed szökőkút-ívű borostyánszínét. Zenélő [… Tovább]
Azok a gondolatok azóta messze tűntek, melyek az elme tölcsérében elnyelődve egy önmagába térő, lövellő körbe űztek, s hol hegybe, hol az épp tüskét ásító völgybe lengettek ki, ahol aztán mindent láthattam… Azok a gondolatok azóta messze tűntek, melyek az [… Tovább]
Mintha szemünk gyűrű-vizén egyetlen érzés tükröződne, mintha csupán két könnycseppből születnénk mind erre a Földre… Mintha szemünk gyűrű-vizénegyetlen érzés tükröződne,mintha csupán két könnycseppbőlszületnénk mind erre a Földre…Mintha finom hullámai a létnekhárom állomás felé sodornának,mintha csak négy, s nem [… Tovább]
{A világ elsírja minden születését}-{mélység fölött a felszín}-{felhőszempárba halkul} {Mögé látásokból feltárul}-{belső tájak megrázó igazsága}-{hogy igazolja a visszhangzó tapasztalatot} {A világ elsírja minden születését}-{mélység fölött a felszín}-{felhőszempárba halkul} {Mögé látásokból feltárul}-{belső tájak megrázó igazsága}-{hogy igazolja a visszhangzó tapasztalatot} {Az első [… Tovább]
Íriszem poroszkál derengő sziluetteden, kocsonyás most ez a fény, remeg még, hihetetlen, …már felismertem, megízleltem és megőrzöm nemes valódat, álom vagy, többet nem töröm a kívánság nyakát holmi csillagleséssel, itt vagy, itt vagyok, nagyságod egy fehér éjjel; havazik, felérek arcodig, [… Tovább]
Nem épp harapófogóval húzom ki betűket magamból a lapra, tovább! – csak tovább! harsogja valami földöntúli abrakadabra; A szavak – akárcsak az Egy űrjéből kitüsszentett, felhőzsebkendőbe nem foglalt csillagslájmok, feltételeznek valami mindenségre bocsátott, ősi bátorságot Nem épp harapófogóvalhúzom kibetűket magamból [… Tovább]
Észbarna görnyedések háta mögött suhantak serény kékségben a madarak. Munkalélek a világba költözött, de a világ attól még önmaga maradt… Észbarna görnyedések háta mögött suhantak serény kékségben a madarak. Munkalélek a világba költözött, de a világ attól még önmaga maradt; [… Tovább]
