Nem épp harapófogóval
húzom ki
betűket magamból a lapra,
tovább! – csak tovább!
harsogja
valami földöntúli abrakadabra;
A szavak – akárcsak az Egy űrjéből
kitüsszentett, felhőzsebkendőbe
nem foglalt
csillagslájmok,
feltételeznek valami mindenségre
bocsátott,
ősi bátorságot
húzom ki
betűket magamból a lapra,
tovább! – csak tovább!
harsogja
valami földöntúli abrakadabra;
A szavak – akárcsak az Egy űrjéből
kitüsszentett, felhőzsebkendőbe
nem foglalt
csillagslájmok,
feltételeznek valami mindenségre
bocsátott,
ősi bátorságot
Nem épp harapófogóval
húzom ki
betűket magamból a lapra,
tovább! – csak tovább!
harsogja valami földöntúli abrakadabra;
A szavak – akárcsak az Egy űrjéből
kitüsszentett, felhőzsebkendőbe
nem foglalt
csillagslájmok,
feltételeznek valami mindenségre
bocsátott,
ősi bátorságot,
Zúgjon, zengjen, pergedezzen hát
metaforák bővérűbe izzó tánca,
ahol becsavarodik a lét borától
és láncától egek
kromoszómája,
S ujjnyomat-egyedien gőgicsél
fel egy új világ a Versben –
a ‘nincs halál’ tűzijátéka
tükröt ver álmos szemekben;
… fokozhatatlan földiség varázsgúzsán
egy újrába átcsomagolt újabb újrán
létesülj! sokszorozódj! minden egyes pillanatban!
mert van halál, és ha érzed, akkor leszel
halhatatlan…
