Vers

Leszel majd?

Észbarna görnyedések háta mögött suhantak serény kékségben a madarak. Munkalélek a világba költözött, de a világ attól még önmaga maradt… Észbarna görnyedések háta mögött suhantak serény kékségben a madarak. Munkalélek a világba költözött, de a világ attól még önmaga maradt; [… Tovább]

Vers

Körtefát ültetek

Körtefát ültetek,  karcsút, rügyeset,  amikor a fagyból  lesz majd kikelet.   Felnő ez a kis fa,  s aki született,  azzal együtt várjuk  mind a szüretet.    Addig pár év telik,  és mert így esett,  faragok egy verset,  aprót, fényeset.    [… Tovább]

Vers

Didergés

Lassan feléd hajlok, mint sárga tavaszi virág. Tétova ujjam keresi szirom-piros szád.   E lázas kutatásban betegen didergek, kint havat kavar a szél, s valami különös vágyról dúdol.   Nincs még ideje, vagy már el is múlt, nem tudom, jaj [… Tovább]

Vers

Végzetünk a lét

„Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.” (18-19a.) Amíg sorsunk fonalát titokban  szövik valahol,  rejtélyes, néma jelenés,  képlékeny illúzió az életünk csupán;  körös-körül számtalan torz,  öntelt látomás, káprázat és vízió  [… Tovább]

Vers

Tizenhat angyal

Hajnalodott, ébredtek a fények, fáradt álmok ültek ölben, halk zene – csacsogás, a padlón cipők rendezett sorban, egy pulóver vállról most földre kérezkedett, és magához ölelt egy emléket…   Hajnalodott, a néma pillanat mögöttük maradt, csillag mutatott utat, angyalok kitárt [… Tovább]

vegyes

Felhőtánc

Érted jöttek. Körbetáncoltak. Felvittek az égbe, földre dobtak, majd újra fel egészen a Napig, és megint le, hogy mielőtt át- mész a kapun, érezd a tested súlyát, az erek melegét, halld még egyszer a harangok zúgását, az utolsó zenét, mi [… Tovább]

Vers

Május köszöntő

Fotó: Google.hu Április hamvadó ruháját váltod,virulsz, mint érett nő.Gombolod a tegnapok sóhaját,megrázod magad,ontod a virágok illatát.Lépted nyomán tűzés szerelem sarjad,hamarosan eléd térdel a nyár,Ó kedves május,Te vagy nékem a kellem és a báj.

Vers

Tristi munere

Már túl régóta akarom, Már túlságosan akarom, Görcsössé vált ámokfutás, Az álmaim után futás.   Álmok, óh, mond mire valók, Csak gyötrő szenvedéshez jók, Láthatod, mit nem érhetsz el, Láthatod, kit nem érhetsz el.   Amíg párnáid közt alszol Körülleng [… Tovább]