Vers

ma is

megrajzoltalak vánkosom fehérjére véstem szótlan arcvonásod s gyertyacsendben bambulom szemed fénytelenségét míg a pihe-puha éjek öntelt szemlecsukásai legyőzik bennem az ébrenlétet képlékennyé válnak az álmok csillagokhoz erősített fonalakon hintázok veled… reggel majd rám veszem a fonák hétköznapok szétdobált ruháit s [… Tovább]

Elbeszélés

Újratervezés 2. rész

    A következő napok borzasztóan teltek. Kattogott az agyam, hogy is lesz ezután? A távolság köztünk kilométerekké nőtte ki magát. Ilyen messziségből esélytelen meghallani a másik hangját. Így aztán kínos csend költözött fájdalmaink közé. S közben jártak a gondolataim. [… Tovább]

Vers

Búcsúzó madarak

Fotó : Google.hu Fekete szárnyak, mint repülő szőnyeg,ég kékjére terítenek felleget.Légtáncuk káprázat a szemlélőnek,tomboló vihar…szabadság lehelet.Erő, dinamika minden mozdulat,eggyé-olvadás Isten színpadán.Életért vívják hosszú útjukat,parányi lelkek kitartása talány.Hősiesen védi erős a gyengét,helycserével pihentet fáradót,s hasítják a levegő végtelenjét,Ember, láttál már ehhez [… Tovább]

Vers

Az olló vacsorája

Anyám a konyhában volt, a gondjait kavargatta éppen, nagy fazékkal főzött, hogy tartson egész héten. Ne kelljen holnapra kitalálni semmit, gondjaiból elővett mindennap egy csöppnyit. Egyik nap ezért, másnap azért zsörtölődött, hol magához hívott, hol szobámba küldött. Ha éhes voltam? [… Tovább]

Vers

Meghallani a jót

(A kép forrása az internet)     A költészet ott kezdődik, ahol már nem keresed magadban a szót, vagy aki szívből csak neked dalol, anyóban a lánykát, lányban az anyót.   A költészet ott kezdődik, ahol nem kell leírnod, milyen [… Tovább]

Vers

Derengés vagy

Íriszem poroszkál derengő sziluetteden, kocsonyás most ez a fény, remeg még, hihetetlen, …már felismertem, megízleltem és megőrzöm nemes valódat, álom vagy, többet nem töröm a kívánság nyakát holmi csillagleséssel, itt vagy, itt vagyok, nagyságod egy fehér éjjel; havazik, felérek arcodig, [… Tovább]

Egyéb

Sárga mellény

Mese róluk… időnként azért meg-meglátogatják a tuján függő etetőt.   — Csí-ín, csí-ín! — kéregetett az éppen csak kirepült, zöldes-barnás ruhájú, apró madár, a városi ház hátsó verandájának vízszintes, keskeny rúdján. Kényelmes tartózkodási hely volt ez a cérnaszál lábaknak, hiszen [… Tovább]

Novella

Hideg eső

  — Már megint esik — gondolta fázósan, miközben a táskájában kutatott az összecsukható esernyő után. Ez már a hatodik nap, hogy esőben kell útnak indulnia. Hideg ez az eső. Milyen is lehetne, február elején? Néha haragudott az esőre, mert [… Tovább]

Vers

Giccs

  Gombolyaggal játszó                két cica a szívem, és lelkeink között                szivárvány ível át. – Félórát tököltem                egy idevaló rímen! – festéknek kevertem                pillangók hímporát.   Pufók angyal tartja                levelemben neved, átdöfött szív jelzi                minden [… Tovább]

vegyes

Túlélés

ez is egy átlagos nap csupán télvégi gyakorlat a túlélésre amikor néhány kiüresedett  immunhiányos délutánon átvillan a tavasz és egy régi nyár emléke elsimítja a gyűrött gondokat mint tengeri alga arcunk ráncait és a halvány napsugár egy félszeg  mosolyt is [… Tovább]

Vers

Régmúlt időkben

Elkapom a tekinteted,ismerős a szempár,valahol már találkoztunk,régmúlt időkben tán. Csillagléptű szürkületbenhálaimát zengek,este, hogyha elfogy a fény,gyertya lángja lebben. Csillagszórós reggelekre,fényfüzérre vágyom,mikor a tél dideregvelecsúszik a szánon.

Vers

Szerelem

    Elrepült az idő velem:él még bennem a szerelem,határtalan, szívből fakad,míg jó a szív, el nem apad. Rozsda az ősz, havas a tél, új kikelet tavaszt ígér, melegével köszönt a nyár, ifjú és vén szerelmet vár. Illatot szór körülöttünk, életre kel [… Tovább]

Vers

Kérlek

Megérkezett a tavasz szívembe, Mikor betoppantál életembe. Mosolyod áldás szívemnek,  Hát mosolyogj, Mosolyogj még, Kérlek.   Fortyogó vulkán ébredt szívemben, Lángokat szór az égbe szüntelen. Hangod hoz nyugvást lelkemnek, Szólj már hozzám, Mond a nevem, Kérlek.   Örök rabja lettem [… Tovább]

Vers

Téli tó

  A nyurga fény megbotlik a havon, egy jégbe dermedt csönd a Balaton, az egész tó lüktető türelem, pár korcsolya fut át a hidegen, az elrejtőzött víz szűk résbe nőtt, s fölébreszti az arra tévedőt, az idő reccsen, meg-megandalog, elvánszorog [… Tovább]

Vers

Felejtés

(A kép forrása az internet)     A múlt füvén már hó ropog, a nyár csak megszáradt virág. A tétovázó lábnyomok egyre lassúbb időcsigák.   Ne fáradj vándor, más az út, csak nosztalgiákat látnál! Szomjad sem oltja már a kút, [… Tovább]

Vers

Ajándék

Ahogy kitisztulok a magányból, gyógyszeres üvegcsék helyett vállamra helyezi Isten a kezed. Tanulni új tisztaság-pihéket kavar felhőd; elhelyezkednek elmémbe. Szerencse, arcod mindig változik, ragaszkodni tudhatok-e, e maszk elengedéssel újra mosod, értem. Minden hajnallal belépsz álmomba, ódaként játszol fénytengeréneket.    

Vers

Költőit hitvallok

Nem épp harapófogóval húzom ki betűket magamból a lapra, tovább! – csak tovább! harsogja valami földöntúli abrakadabra; A szavak – akárcsak az Egy űrjéből kitüsszentett, felhőzsebkendőbe nem foglalt csillagslájmok, feltételeznek valami mindenségre bocsátott, ősi bátorságot Nem épp harapófogóvalhúzom kibetűket magamból [… Tovább]

Vers

Leszel majd?

Észbarna görnyedések háta mögött suhantak serény kékségben a madarak. Munkalélek a világba költözött, de a világ attól még önmaga maradt… Észbarna görnyedések háta mögött suhantak serény kékségben a madarak. Munkalélek a világba költözött, de a világ attól még önmaga maradt; [… Tovább]

Vers

Körtefát ültetek

Körtefát ültetek,  karcsút, rügyeset,  amikor a fagyból  lesz majd kikelet.   Felnő ez a kis fa,  s aki született,  azzal együtt várjuk  mind a szüretet.    Addig pár év telik,  és mert így esett,  faragok egy verset,  aprót, fényeset.    [… Tovább]

Vers

Didergés

Lassan feléd hajlok, mint sárga tavaszi virág. Tétova ujjam keresi szirom-piros szád.   E lázas kutatásban betegen didergek, kint havat kavar a szél, s valami különös vágyról dúdol.   Nincs még ideje, vagy már el is múlt, nem tudom, jaj [… Tovább]

Vers

Végzetünk a lét

„Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.” (18-19a.) Amíg sorsunk fonalát titokban  szövik valahol,  rejtélyes, néma jelenés,  képlékeny illúzió az életünk csupán;  körös-körül számtalan torz,  öntelt látomás, káprázat és vízió  [… Tovább]

Vers

Tizenhat angyal

Hajnalodott, ébredtek a fények, fáradt álmok ültek ölben, halk zene – csacsogás, a padlón cipők rendezett sorban, egy pulóver vállról most földre kérezkedett, és magához ölelt egy emléket…   Hajnalodott, a néma pillanat mögöttük maradt, csillag mutatott utat, angyalok kitárt [… Tovább]

vegyes

Felhőtánc

Érted jöttek. Körbetáncoltak. Felvittek az égbe, földre dobtak, majd újra fel egészen a Napig, és megint le, hogy mielőtt át- mész a kapun, érezd a tested súlyát, az erek melegét, halld még egyszer a harangok zúgását, az utolsó zenét, mi [… Tovább]

Vers

Május köszöntő

Fotó: Google.hu Április hamvadó ruháját váltod,virulsz, mint érett nő.Gombolod a tegnapok sóhaját,megrázod magad,ontod a virágok illatát.Lépted nyomán tűzés szerelem sarjad,hamarosan eléd térdel a nyár,Ó kedves május,Te vagy nékem a kellem és a báj.