Kozák Mari : Tizenhat angyal

Hajnalodott, ébredtek a fények,
fáradt álmok ültek ölben,
halk zene – csacsogás,
a padlón cipők rendezett sorban,
egy pulóver vállról
most földre kérezkedett,
és magához ölelt egy emléket…

 

Hajnalodott, a néma pillanat
mögöttük maradt,
csillag mutatott utat, angyalok
kitárt szárnnyal jöttek…
ordított a fáj, félt a most,
a tegnap ijedten padlón kuporgott…
a csend haldoklott.

 

Hideg fut tova, cipő keresi
elhagyott párját, törik az üveg,
valaki siet, szárny a vállán…
léptek fordulnak vissza,
ujjak kapaszkodnak – visznek,
pillák alatt fagyott könnyek…
most engedd – hadd menjek.

 

…tizenhat angyal hófehérbe’,
tenyerükben fél élet,
szárnyuk tárják, repülnek
fel az égre – megszépülve a fénybe’,
tizenhat csillag térdel elébük
homlokukra csókolva jelet,
tizenhat lélek otthona az ég lett.

Legutóbb szerkesztette - Kozák Mari
Szerző Kozák Mari 117 Írás
Kozák Mari vagyok, tanító. Ma már csak olyan öreg tanító. Az évek elteltek és nyugdíjba vonultam. Egy kis városban élek, közel a megyeszékhelyhez, Debrecenhez. A városom, ahol éltem és tanítottam, és ahol ma is élek, Biharkeresztes. Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Valójában, már felnőttek és ketten a maguk útján járnak, csak a fiam van még a közelemben, Ő még egyetemista. Már fiatal koromban is nagyon szerettem olvasni, és persze írogatni is. Korai próbálkozások voltak, de hittem, hogy szép és jó, amit teszek. Fiatalon kezdtem el tanítani, a gyermekek szeretete benne volt a génjeimben, hiszen ezt tanultam anyámtól is, aki óvott és védett minket mindentől. Az évek során, hivatásommá vált a munkám, örültem, minden kis sikernek, ami a gyerekekkel összeköthetett. Nekem a tanítás mindig örömet szerzett, soha nem volt teher és nyűg. Azt hiszem, igazi falusi tanító voltam. Vagy tíz évvel ezelőtt, becsempésztem az olvasás órákra a saját meséimet és gyermekeknek szóló verseimet, és boldogan tapasztaltam, hogy szeretik kis tanítványaim. Egyre többet és többször írtam nekik, hálás hallgatóim lettek, és nagyon közel kerültek szívemhez. Aztán később már más versek akartak kikérezkedni, onnan legbelülről és én engedtem is, hogy jöjjenek. Azóta, ha valamit látok, vagy érzek, ha bánt az élet vagy éppen örülök valaminek, ha tehetem, leírom érzéseimet. Szeretem a szépet és a szépséget, a szívnek és a szívhez szólót. Talán a verseim is a szépséget juttatják el az emberekhez.