Egy nagy bohóc vagyok, az élet színpadán, bár tudom az élet, csupán egy színpad ám.. Itt élünk, nevetünk, és nevetnek rajtunk, teljesen mindegy, bármit is akartunk. Nem látjuk a jövőt, arcok mosolyognak… a holnapit sem látom, a maitól [… Tovább]
Most kellene lelkünknek a biztatás,míg iramos vágy repít fölfele.Toporgóknak, mondd, mit ér a szóvarázs,imamalom, légcsövek erdeje,tüdők lombjain átszűrt áporodottlevegő. Nem jut fel a mennyboltig.Nincs megújulás. A megtántorodottember önnön lábába belebotlik,lépni fél, haladni meg nem tud, csak vár,hogy belé eressze dús [… Tovább]
M. Laurens ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR opus tantum fictivus!?* Hát ismét írok Kedves úr, habár tudottan-tudatlanul badarság minden szavam, s ahogy mondani tetszik: ismét ismétlem önmagam. Mert-hát nem vagyok én poéta, ahogyan már ezt a Kedves úr, (a [… Tovább]
Az dobja rám az első követ, aki soha, de soha nem esett az alább felsorolt bűnök egyikébe sem! Szilveszter…! Az őrület éjszakája. A tűzoltók orvosok és rendőrök réme. Amikor mindenki kirúg a hámból. Sokan meg be… Akad, aki halálra zabálja [… Tovább]
Az utca olyan csendes most, akár a félig bontott gyártelep, hol éjszakákon át matatnak vándorszellem légkezek, ésúgy nyílik ki jégvirágom bent az ablakon, mint kispincékben krumplicsírák – hajthatatlanul. … Hazafelé jövet pilláimra fagytak csincsen-könnyeim, ám a látás szűkített teréből [… Tovább]
Ilyenkor tél elején öregek lesznek a fák, kicsi, nagy kopaszodón pörgi le lombozatát. * Hunyorogna jégen a fény, tükörén tovacsúszna nap, de a jéglepedőre hótakarót húz vacogón a patak. * Fák csupasz ágán zúzmara csönd álmát riasztva csattog a [… Tovább]
