M. Laurens : ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR

M. Laurens

ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR

opus tantum fictivus!?*

 

Hát ismét írok Kedves úr,

habár tudottan-tudatlanul

badarság minden szavam,

s ahogy mondani tetszik:

ismét ismétlem önmagam.

 

Mert-hát nem vagyok én poéta,

ahogyan már ezt a Kedves úr,

(a maga keresetlen nyers módján)

számtalanszor megmondta.

No lám!

Most sem tartok sem rímet,

sem ritmust, sem szótagot,

mint a borsó, lepereg rólam minden,

s a Nagy Művészet elhagyott.

 

Önben, Kedves úr,

tudom hogy irányomban

ellenszenv s harag dúl,

melynek okát nem találom,

pedig nem kértem, hogy

legyen tisztelőm, vagy barátom.

S a magas lóhoz (min ül),

tudom, hogy nem passzol

nyereg helyett hokedli,

de ostoba szamárként,

mégsem hagyhatom magam:

úri passziója által megkövezni.

 

Higgye el Kedves úr,

(aki ugyebár sokkal több tőlem)

ha belém rúg olykor-olykor,

forogni fog lelke a temetőben.

Mert nem dicsőség

leköpni a senki-semmit,

ki azt sem érti tán, hogy

miért is tapossa meg lelkit.

 

Feljebb nem ér Kedves úr,

ha magamfajta gödörbe lép,

(ki lennék két zárójel közt)

akár csak az alja nép.

Mert ugyebár,

Költőnek lenni az szent dolog,

s hogy engem köztük lásson

Kedves úr,

attól “jótét lelke” háborog.

 

De hát nem is vagyok én poéta,

ahogyan már ezt a Kedves úr,

(a maga keresetlen módján)

számtalanszor megmondta.

És mégis…

Lám ismét írok Kedves úr,

habár tudottan-tudatlanul,

badarság minden szavam,

s ahogy mondani tetszik:

ismét ismétlem önmagam.

 

Budatétény 2017. január 6.

* a vers csak fikció!?

Legutóbbi módosítás: 2017.01.07. @ 19:17 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )