Vandra Attila : Le a szilveszterrel!

Az dobja rám az első követ, aki soha, de soha nem esett az alább felsorolt bűnök egyikébe sem!

Szilveszter…! Az őrület éjszakája. A tűzoltók orvosok és rendőrök réme. Amikor mindenki kirúg a hámból. Sokan meg be… Akad, aki halálra zabálja magát. Mert enni illik… Az ünnep, amely után többhetes fogyókúra következik, „méregtelenítés”, diéta, és minden jó megvonása. Amely előtt az emberek kölcsönt vesznek fel, hogy legyen, miből finanszírozni a sok drága ételt-italt, amelyet meg kell enni, „ha már kifizettük”, a méregdrága vendéglőt, zenészeket, esetleg a külföldi utazást és utána a gyógyszereket. Az éjszaka, amelyen ciki lefeküdni, melynek következményeként a biológiai óra felborul. A másnap délig alvás illúzió.

A szervezet egyrészt tudja, hogy nappal van, másrészt akadnak jótét lelkek, kinek áldásos tevékenysége és a technika vívmányainak következtében időnként megpendül a telefonod: SMS érkezett. Vagy e-mail. Vagy… A tartalmát ismered… BÚÉK különféle változatban előadott közhelyei. S ha barátaidat netán jól beidomítottad, akkor nagyon kedves a bankod, a telefonszolgáltatód, a… robotja. Vagy ismeretlenek csengetnek BÚÉK-ot kívánni vajmi kis jövedelem reményében, éljen a piacgazdaság. Jaj, ne felejtsem a másnapi „morzsát” hiszen a töménytelen mennyiségű finomságot „el kell fogyasztani”. Akkor is, ha belebetegszel. Úgyis marad, a rothasztó baktériumok örömére. S ha szervezeted elég erős, és túlélte Szilvesztert, a morzsa már garantáltan megteszi hatását.

S ha a szilveszteri éjszakai táncmulatság után nem fibrillál még az éltető motrod (szíved), hogy adj munkát az intenzív terápiának, akkor petárdával kell kísérletezni, hátha a plasztikai sebészek tétlenkednek. Legjobb, ha egy autó szélvédőjére dobod, vagy egy hölgy lábára, hátha beleesik a csizmájába. (Mindkettő saját vagy közvetlen baráti-köröm kalandja). Mindenesetre valami őrültséget kell csinálni. A sportosabb alkatúak felmehetnek például —15 fokban a Cenkre. Na persze, nem a szerpentineken, mert a Gabony-lépcsőkön izgalmasabb. A hegyi mentők és az ortopédek máskülönben unatkoznának. A további gyakran előforduló szilveszteri tevékenységekről a bőrgyógyász-venerológusok és a nőgyógyászok tudnának mesélni, s a rendőrök s a toxikológusok tudnák kiegészíteni tapasztalataikat.

Nem folytatom ezen éjszaka őrültségeinek felsorolását, esetleg felhívnám még a figyelmet, hogy sokan magukkal hordozzák a székely személyit[1], mert hát a piros szín fokozza a hangulatot, főleg, ha már kevés a vér az alkoholodban, ahogy ilyenkor dukál.

Akadnak ugyan már olyan vén szotyrok is, akik kevesebb adrenalin-termeléssel is beérik. No de a kalóriaszegény étrend jótékony hatása itt is adott, az egy hét alatt sem helyrebillenő biológiai óra és a „kóstold meg az enyémet is”. Ezen is túllépve, még egy nagy dilemma is felmerül.

Hol?

E sarkalatos kérdés eldöntését minden évben Camp David-i egyeztetések előzik meg. Kijelentettem:

— Itt nálunk!

Férfi vagyok, mi a szösz! E kijelentés olyan határozottra sikerült, hogy ellenvetés nem akadt. Igaz, a tárgyalások végén magunkra maradva nejem kérdően nézett rám határozottságom okát kutatva.

— Majd meglátod! — nyugtattam meg.

Amikor hajnali fél ötkor két kilóval s némi kezdődő epegörccsel gazdagabban barátaink egyre halogatták a távozást a kinti —15-re gondolva, diadalmasan néztem feleségemre:

— Na, látod, ezért!

Nem értettem a sokatmondó fejcsóválást. De a BÚÉK-ot kívánó SMS-ek, félretárcsázott hívások és piacgazdaság-szülte boldog újévet-kívánók által rendszeresen megszakított álompótlási kísérletek után reggel a konyhába léptem, fejem az égnek emeltem a harmadik parancsolat megszegése közben a bombatámadás látványától.

Kegyetlen feleségem van. Kijelentette:

— Én pedig ezért kérdeztem… Te mosogatsz…

Bosszút álltam. Tudom, nem szép, de néha jót tesz az önbecsülésnek.

— Te meg takarítasz! — feleltem azon gondolkodva, hogy ezt a napot miként lehetne törölni a naptárból…

 

 

 


[1] Hülyegyerekeknek: bicska

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.