Kőmüves Klára : – januári –



Az utca olyan csendes most,
akár a félig bontott gyártelep,
hol éjszakákon át matatnak
vándorszellem légkezek, és
úgy nyílik ki jégvirágom bent
az ablakon, mint kispincékben
krumplicsírák – hajthatatlanul.

 

Hazafelé jövet pilláimra fagytak
csincsen-könnyeim, ám a látás
szűkített teréből így is csíptem
nyári perceket. Napsugarakból
pár nyalábot, madarak dalából
morzsányi dallamot, átöleltem
szűnni nem rest didergésemet,
sikerrel visszacsentem veszni
készült jóreményemet.

 

Talán ma senki sem hallja még,
pedig már csörgedezik a patak.
Talán ma senki sem veszi észre,
hogy fagyokkal feleselnek a fák,
és senki sem érzi az erre tévedt
szirmok illatából, hogy korábban
érkezik meg minden, ami vár.

 

Kint kíméletlen fagy, bent tavaszi rét,
lent tarkabarka föld, fent sosem volt
tisztább még az ég.

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 618 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))