Vers

A képről

Barátom, a képről eszembe jutsz, ami eddig lomos kapualj, képzeld, telis-tele zene, hiszen itt zongora magasodik, megismerkednék vele.   Barátom, húgod keze nem pöttyös már, határmezsgyén szerelmesebb egy elválás, ebből szakítás nem lesz, legfeljebb bátyámig érő szeretetem.   Barátom, errefel [… Tovább]

Vers

Ibolya

  Vékonyka szálra ül az ég, pehelynyi lak, a szirma kék, a tavasz széléhez simul, s bár illata tonnányi súly, egy nyíló pillanat alatt szétröpködik a madarak, s a fűszálak közt szétterül, búján és szemérmetlenül.

Monológ

Mesélni szeretnék

…hogy könnyebb legyen a lelkem   Ma délelőtt rádiót hallgattam. Kossuth rádiót, evangélikus istentisztelet a szeretetről. Szívmelengető szavak voltak. A végén megköszönték Hoffmann Rózsa részvételét, adományokat soroltak, kiktől kapták, mire fordították, s mit kellene még felújítani a kis Bakony környéki [… Tovább]

Vers

Földre hullt torony

Fenn és lenn…)))     Mit vés fel a kor – ránk hagyva örökül – emlékezetünk márványegére mementónak, ha a remény tüze is lohad a szívben s szétfolyik vére. Jégtestű árnyakká lesznek vágyaink, meglopják nappal s minden éjszakán. Félünk ébredni, [… Tovább]

Kisregény

A táltos lánya 7. Inkább a halál…

Babbának sikerül egy éjszaka megszöknie, ám az erdőben hatalmas, csíkos macskával találkozik…   7.     Inkább a halál…   Babba belátta, itt bármely menekülési kísérlet hiábavaló. Kizárólag szemét mozgatva nézett körbe, s talált egy szinte karnyi vastag száraz ágat. Nem véve [… Tovább]

Vers

A KRITIKUS

M. Laurens A KRITIKUS   A kritikus ül, hosszú méla lesben, epéjét túráztatja lefekvés előtt,  hogy másnap se hagyja cserben. Ágyához érve, fogai közt elmormol pár, gyűlölettől frecsegő léha átkot, leginkább a pokol mélyére kívánva, ezt az irtóztatón dilettáns világot. [… Tovább]

Vers

Társcsázza

milyen gombokkal hívnám fel figyelmedet hogy van-e értelme bejelentkezni ott ahol tán már más a jobb remélem jobb a jobbnál is jobb mint én aki fél tőle fél hogy se barát se húga már nem lehet önmagának de akkor is [… Tovább]

Karcolat

Diótörekvő

  A fáramászás veszélyes dolog. A diót leverik, az orrot meg beverik. Talán a lepotyogottból is összeszedhettél volna egy kosárkányit, de vonzott a kiszámíthatatlan időközönként búgó gerle fészke. Úgy gondoltad, ha ő elbírja a magasságot, akkor te is. Most, a [… Tovább]

Egyéb

Kajászó keretben

Szocháló   Hideg-völgy. Így hívják a falu észak-nyugati részét, a mostani újfalut. És igaz: itt mindig hidegebb van, mint a lenti faluban, itt akkor is fagy, ha lent pluszokról mesélnek, s itt később bagzanak a macskák is, később nyílik a [… Tovább]

Vers

Ellentétek vonzásában

  Nincs szükség tollra,ha teljességgelkitöltöd életem,de mikor hiányod vésemüres papírra,megremeg, sercegésemegtöri a csendet…Teljesség és hiány –mily gazdag ellentétpár,színt színre játszik,ám valahol mindighibádzik.  A holnapba hajló mábanitt vagy és mégsem…Hiába várlak,már csak homlokombarázdáiban talállak;bennem létezelés én tebenned…Valaha válladonszületett a legszebb dal,közelléted vigasztalt,szavak helyettcsókok [… Tovább]

Vers

Szélvihar jött

Evokáció Karinthy Frigyes: Nihil című versére  „Akkor egy szélroham jött veszekedveÉs bevágta az ajtót.”Emlékszem, korán tavaszodott,de hűvösek voltak még az esték.A váratlan zajra a szavak bennünk rekedtek,és megállt a levegőben mély sóhajod.Vállamról erőtlen kezed hirtelen lehullt,és egy leskődő hajszál simult [… Tovább]

Vers

Esőben sétálva

Egyedül sétálok az esőbenBorult felhők vannak az égenSzememből egy könnycsepp lehulltIstenem adj erőt mert a szívem feldúlt A fájdalom mi rám tört kavarog bennemNapsütésre vágyom e zord időbenKavargó szélvihar fújd el a bánatomSzárítsd fel a könnycseppet az arcomon Esőcseppek dúdolják [… Tovább]

Vers

Hordozom terheim

Elfáradtam az utamonNagy teher van a vállamonKi segít nekem elhordoznomA súlyt mely annyira nyom? Összeroskadva lépegetek előreLábaim megbotlanak a kövekbeKörülöttem látják vérző sebeimDe nem segítenek szívem kínjain Mert sokan rakták rám a terheketMelyet most egyedül cipelekA sok  portól nem látom [… Tovább]

Vers

Szürkét fest…

Szürkét fest a világ,cipzár közé szorultéletek, pusztít a kór,nem kímél se családot,se gyermeket. Dérbe fagyott lelkekjajongva fonnak körénknyomasztó, sötét felleget.Van-e kiút?A kikeletnek lesz-e ereje,a zúzmarát sóhajtó szíveketolvasztani tudja-e?

Vers

Fényjel

FényjelXIX. századi dal                        Koosán Ildikó   Látod-e mennyire  várom, anappalok fénye, ha éj peremére kúszik, a hajnali ködre terül,rügy-teli ágra, ha barka virágraébred az erdő, a bánat elül? Hallani csöndben, lenge örömbenfürdik a tisztás, érik a dal, zizzen a szárnya, száll a [… Tovább]

Vers

– elhiszem –

    Most azt mondod nekem, hogy rosszul látok, kék a zöld?Látod, hogy szeretlek? Annak látom én is, esküszöm.   Nem hazudsz, hogy hajnal múlt és ez nem kormos éj?Bánom is! Mit ennél, mondd, e szép nap reggelén?   Valóban [… Tovább]

Vers

A világon túlra

    Konok fellegek borítanak, minden — arccal a pillanat ellen, még a csend is lábujjhegyen jár,  fogva tart az Isten. …Habzó kékké vált a kifosztott Ég, vajon leszek neked még?      

Vers

Mikor beléd harapok…

Ösztön vagy tudat vezérel, (?) mikor beléd harapok, rózsaszín börtönöd rácsa ajtajában kopogok.   Végigfekszem küszöbödön, félhomályba meredek, nyállal festett ösvényeken bejáratot keresek.   Vagyok ösztön, vagyok tudat, (!) mikor beléd harapok, egy ketrecben állat-ember, morgok és imádkozok.   Zárkámban [… Tovább]

Vers

Akár a fák

Szójáték kedvenceimről, a fákról, – voltaképpen, erőben, visszakézből, teremtett – szavakra. voltaképpen mindegy  hogy Isten miért és hogyan  teremtette a fákat a lényeg az lehet hogy megtanulj tőlük fölfelé élni és olyan erőben tartani magad a célig ahogy a fák [… Tovább]

Novella

Februári napsütés

A februári nap erőtlenül próbálkozott, hogy a Dunakorzón sétálgató embereket még egy órácskára kint tartsa a friss levegőn. Vasárnap délután fél háromra járt. Eszter odasétált az egyik székhez és lassan leült rá. Arcát a nap felé fordította és lehunyta a [… Tovább]

Vers

Vallomás

Ha itt lennél, megértenéd. Velem lennél, ha értenél. – Sétaközben, hideg napon odaadnám a kabátom, ha majd fáznék sem remegnék, szemeidben melegednék.   Magányodban csended lennék, ha tűz a nap óvó árnyék, tavaszodban kezdő virág karjaidban kinyílanák. – Neked lennék [… Tovább]

Vers

Sorslétra

Mászni egyre feljebb, kapaszkodni fokról fokra, nem nézni, hogy zsugorodnak a tárgyak, ami fontos, úgyis besűrűsödik, pingpongasztal zöldje beépül a növényzet klorofilljébe, visszaépíti a természet, benne zöldell tovább, hálója összetartja a Földet, nem számít már játszmák izgalma, pulzus lüktetése, arcok [… Tovább]

vegyes

Kora reggel

  Ritkul már a harmat gyöngye,szétpukkan a pára gömbje,átsuhan a lombok közt egy fénygitár,jókedvűen pengeti egy kismadár. Levélfüggöny sűrű rojtjasejtelmeket rejteget,a természet csupa talány,megfejteni nem lehet.