Koosán Ildikó : Fényjel

Fényjel
XIX. századi dal
 
                       Koosán Ildikó 
 
 
Látod-e mennyire  várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül,
rügy-teli ágra, ha barka virágra
ébred az erdő, a bánat elül?
Hallani csöndben, lenge örömben
fürdik a tisztás, érik a dal,
zizzen a szárnya, száll a bogárka,
kortyol a fényből ki élni akar.
Perdül a szellő száraz avarral,
bókol a sárga téltemető,
látod-e mennyire új vidulás ez?
Kedvemen fényjel az életerő.
 
 
2008

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.