Vers

Születésnapomra

A kép forrása az internet   Hogy ki vagyok már magam sem tudom… felhőt járó vén bolond eresz száján zokogó tegnapi esőcsepp szélben szálló hinta anyák meggyötört álma üres tenyér – ujjakat hívó hazug szavak holnapi keservek… átok vagyok – [… Tovább]

vegyes

Csillámpóni valóságok

ma közhelyekbe mártott tollal nem dicsekszünk kortárs módon tűzzük villák hegyére életünk nevetve a saját bajon groteszkre írva a valaha volt szépetgiccs helyett priccsamolyan rabszolga fészek gömbölyödve benne magzattá merevedveholtra válvakiéheztetve elvetél a múlts marad hidegre téve a léleknek feszülő igazságnem szeretem a világottúl hússzagú feslett és ledérmegtervezett számítások manipulált statisztikák képedbe vigyorgó [… Tovább]

Vers

Titkon járó

  Lomha a hajnal, titkon járó, tolvaj a lépte,szél fia alszik még, messzire nyúlik az árny.Ébred az erdő, új napfénytől ébred a rét is,ég veled éjjel, fuss, jöjj üde, reggeli fény.

Vers

Születésnapodra (Zalánnak)

fotó:Köbli Tamás   tizenkét hónap röpke pillanat mára kinőtted babaságodat tekinteted érett kisgyermeké mosolyod, könnycsepped édesé   éjszakába nyúló ébrenlétek fáradt hajnalok múlttá érnek   létezésed napfényragyogás gőgicsélésed tavaszi zsongás első lépéseid botladozva észrevétlenül jöttek világra   két kicsi kezed [… Tovább]

Vers

Kis éji neszek

    Állott csönd sötétjéből előmerészkednek a nappal fényénél eldugott apró titkok: neszek, melyek világosban észrevétlenek, éjszaka sejtelmesen bukkannak fel itt-ott   és, amidőn a lelkek megszentelt idején takaródba gubózva vársz a kakasszóra, esküdni mernél: mintha a komód peremén hangosabban [… Tovább]

vegyes

Tűz és víz

Ismertelek…? Bennem égett a tűz, míg kőszívedből vizet csavartam, nem voltam soha egy Vesta-szűz, csak lángot őrző, vakon – zavartan. Emlékszem az első találkozásra, táncoltunk, forró voltál és kemény, fékeveszett agyad nem gondolt másra, igaznak hittelek, élt még a remény. [… Tovább]

Vers

Ha tudnék…

ha tudnék, örök fájdalomcsillapítód lennék, apró kis pirula, lenyelve eljutnék oda, hol az idegsejt mit sem sejtve bekebelez, s többé fájdalmad nem érhet lelkedig soha    

Vers

Szerelmesnapi

Legkeserűbb földmélyi ízt is édes áttetszővé lehelő csók, ajkad végtelen hallgatása is oly áradó, mint szív-szavad pirosa karcol szürke cserép- testemre mesebelibb jelent, mint amit a képzelet sietne el, hiába is volna fejem tele veled. Színeid és egyenest hajlító hajszálvonalak [… Tovább]

Vers

Visszatekintés

Sehol világ, senki földjén laktam, üveghegyeket másztam, selyemréten futottam. Emlékszem az érzésre ott fenn, a magasban, s mikor a fű simogatta talpam. Tudom eddig tart az álom, ébredés után emlékeim rakosgatom.   Nézem, csak nézem: ennyi volt az életem.