Marthi Anna : Szerelmesnapi

Legkeserűbb földmélyi ízt is

édes áttetszővé lehelő csók,

ajkad végtelen hallgatása is

oly áradó, mint szív-szavad

pirosa karcol szürke cserép-

testemre mesebelibb jelent,

mint amit a képzelet sietne

el, hiába is volna fejem tele

veled. Színeid és egyenest

hajlító hajszálvonalak rajz-

tehetséged dicsérik, több a

nézőpont, ha lelked gazdag

meg nem élt gyűrődésein is

ránctalanítja a homlokodon

boltív természetes dombját,

elsimítva a tenger hullámait,

tisztán jelzi – világítótorony-

magasan – égi felhő zászlaja.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak