Vers

A világon túlra

    Konok fellegek borítanak, minden — arccal a pillanat ellen, még a csend is lábujjhegyen jár,  fogva tart az Isten. …Habzó kékké vált a kifosztott Ég, vajon leszek neked még?      

Vers

Mikor beléd harapok…

Ösztön vagy tudat vezérel, (?) mikor beléd harapok, rózsaszín börtönöd rácsa ajtajában kopogok.   Végigfekszem küszöbödön, félhomályba meredek, nyállal festett ösvényeken bejáratot keresek.   Vagyok ösztön, vagyok tudat, (!) mikor beléd harapok, egy ketrecben állat-ember, morgok és imádkozok.   Zárkámban [… Tovább]